Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉLELMISZERIPAR - Mézeskalácsosok, gyertyamártók (Marozsán Zsolt)

Mézeskalácsosok, gyertyamártó k A mézeskalácsos-ipar már a 17. században jelentős szerepet ját­szott Felső-Magyarországon. A lőcsei mézesbábosok élénk keres­kedelmet folytattak Lengyelország felé, Kassa, Eperjes, Rozsnyó és Rimaszombat pedig a hazai piacokon versenyeztek egymással. Az 1690-es években a rimaszombati landmajszter mézeskalácsosokat a kassai, eperjesi, besztercebányai és rozsnyói céhes mesterek, privi­légiumaikra hivatkozva, a vásáron való árulástól el akarták tiltani. Gyertyát Kassán korábban a mészárosok céhe is készíthetett és árul­hatott 1 , mivel az önálló viaszosipar szintén a 17. században alakult ki. Az első ismert adat 1658-ból származik a kassai mézeskalácsos­céhhel kapcsolatban: kilenc kassai céh a város falainak védelmére alakított szervezetet. Ennek artikulusaiban megtalálható a mézeska­lácsoscéh is. 2 Az önálló céh megalakítását Kassán bizonyára befolyásolta a már említett céhen kívüliek tevékenysége. A landmajszterek meg­jelenésével egy időben szaporodott a királyi helytartótanács azon rendeleteinek száma, melyekben meghatározza a mézeskalácsáruk eladásának módját. Ezekben a rendeletekben az árusítást csak az arra hivatott személyeknek engedélyezi, azoknak, akik a céh kötelé­kébe tartoznak. 1 A magyar királyi helytartótanács 1712. február 14-én kelt rendeletét Kassa városának tanácsa 1712. május 4-én hagyta jóvá. A céhen kívüliek tevékenységét azonban ezek az intézkedések nem vetették vissza, ami miatt az 1720-as évek elején per folyt a késmárki és debreceni kontárok ellen, akik engedély nélkül folytat­ták tevékenységüket. Az eperjesi, lőcsei és kassai mézeskalácsosok panasszal fordultak a királyi kancelláriához, amely döntésében nekik kedvezett, és 1726. július 26-án kelt rendeletével betiltotta a fent nevezett kontároknak a mézeskalácsos tevékenység gyakorlását. 1 Jól érzékelteti a helyzetet Némethy Mihály kassai mézeskalácsos-mester levele, melyben a következőket írta a város tanácsának: „Mivel a\ Debret%eni ujjon erigált csehnek sokféle tagjaik lévén és különb féle mesterség­bül, úgymint csizmadia, s%abó, gerentsér, splits, etc: melljek magok mesterségeik mellet, a% mienket ű%yén legitime mi nálunk soha sem tanultak: a^ért a% kik megmutathatják, hogy legitime tanultak, annak rendi szerint föl szabadultak

Next

/
Thumbnails
Contents