Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉLELMISZERIPAR - Pékek (Rémiás Tibor)

restek a jó szakemberekkel bővelkedő miskolci pékcéhet. Weinberger Márton

26 (szül.: Patak, Zemplén vm., 1821., izraelita) zsemlyesütő legény 1 év 4 hónap vándorlása alatt (1840—1841) felkereste a pataki mestereket (Weinberger Mátyás - apja —, Maretty János, özv. Maretty Antalné, Főző Péter, Hegedűs József), majd Miskolcon Weinberger Lőrinc pékmester (13 hónap). Később (1846) a városban le is telepedett. Danié lis Adolf

11 (szül.: Dobsina, Gömör vm., 1832, evangélikus) péklegény, kicsit testi hibás („jobb lába kicsit görbe") szokadanul hosszú időt (6 év 9 hónap) töltött vándorlással (1851—1858) mígnem ő is a miskolci pékcéhnél kötött ki. Miskolcon Szent Andrássy Antal, Várallai János sütő mestereknél, Pávlovits Simon, Muska Maris és Füleky József pék mestereknél szerzett szakmai gyakorlatot. Volt Putnokon (Greisinger Sámuelnél), S%iks%ón (Várallyai Jánosnál), (Hejő) Csabán (Lutzek Sándornál), Gyöngyösön (Heinrich Thadeusnál), Szolnokon (Stokbauer Jánosnál), leutazott még: Szeged, Versehetz, Caransebes, Neusah, Baja, majd vissza: Pest, Miskolc, Szikszó, Miskolc. Müller Sámuel

2

* (szül.: Mád, Zemplén vm., 1829) péklegény sem elégedett meg rövid vándorúttal (6 év 2 hónap). A mádi vegyes céh bocsátotta Id a 3 év tanulóidő (Panyko Györgynél és Fridman Dávidnál) végeztével. Többször volt Nagy Váradon (Löw Salamonnál) és Tokajban (Gidali Farkasnál, Deutsek Mártonnál), megfordult még.: Temesvár, Szeged, Nagy Károly, Nyíregyháza (Szapák Józsefnél). Végül, persze, ő is a miskolci pékcéh oszlopos tagja lett. Kaufmann Dávid

23 (szül.: Csejthe, Zemplén vm., 1844) sütőlegény 5 éves (1862-1867) vándorlása alatt leginkább a dunántúli sütödék mestereitől tanulta a szakmát: B. Füreden (Eibernhütz Emánuelnél), Almáson (Johann Linertznél),Pápán, Vasváron (Neuman Simonnál), Abonyban (Leopold Danibergernél), majd térségünkben Szfkszpn (Müller Hermannál) és Miskolcon (Szt.-Andrássy Antalnál). Végül a lengyelhonból érkezett Robiin József'

30 (szül.: Neu Sandec, Galícia, 1829., róm. kat.) péklegény útja sem volt egyenes Aliskolcig, ahol megtelepedett (1858). Inaséveit szülőhelyén töltötte. Rögtön Miskolcra jött legénynek (Weinberger Lőrintzhez), de meglátogatta 2 év 5 hónap után Drusbach-ot, Lublau-t és visszament Neu Sandec-ba. Csak évekkel később kért és kapott letelepedési engedélyt Miskolcon. (Az 5 ismertetett vándorlegény közül csak Kaufmann Dávid nem volt alapító tagja az 1855-ös miskolci pék iparegyletnek.) Az 1848 és 1877 közötti időszakból a miskolci pékek német nyelvű nyugtákkal, anyakönyvi másolatokkal

31 bírtak az alábbi helyekről, amely egyúttal kapcsolatot is jelentett a maga idejében: Wandowice (1848)', Podgorze (1850), Mád (1852), Igló (1854), Nagy Várad (1858). Az 1830-as évek elején (1831, megerősítve 1831 és 1834) a miskolci pékcéh megegyező levélben tudatta a várossal és a szolgabíróval a perecsütésre és -árusításra vonatkozókat:

32 „Minden eszten-