Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉLELMISZERIPAR - Pékek (Rémiás Tibor)

Pékek A háztartás keretei közül a nők sütőtevékenységét már a 12—13. század során átvették a sütő mesteremberek. A magyar feudális államban korán dolgoztak kenyérsütők az apátságok, a prépostságok és a világi földesurak szolgálatában. A 14—15. században a Sütő, Perec^sütő, Pereces, Zsemlyesütő, Kenyeres családnevek felbukkanása a sütőmesterség eleven gyakorlatáról tanúskodik.

1 Miskolc egyik esküdtje 1499ben Sütő Antal (Antehonii Sythew) szomszédságában, a főutcán vásárolt házat.

2 Sőt a miskolci polgárokat és hospeseket név szerint a 14. század végétől ismerjük, van közöttük sütő foglalkozású is.

3 Egy 1473-ban és egy 1474-ben kelt újhelyi oklevélben szerepel Kenyeres Miklós, aki 2 hold földjét az újhelyi pálosoknak adta.

4 E családnevek arra utalnak, hogy viselőinek apái, öregapái is a sütőmesterségből éltek. Később a sütő foglalkozásnevet a bajor—osztrák eredetű pék (Bäck) mesterségnév csaknem teljesen kiszorította (bár még az 1870-es években is Miskolcon Szent-Andrássy Antal következetesen magát és céhtársait sütő (Bäcker) mesternek nevezte), ami kapcsolatos a német származású mesterek északkelet-magyarországi megtelepedésével. Sok városunkban a sütő- vagy pékcéhet bevándorolt iparosok alapították. A sütőmesterség (Bäckerhandwerk) a 15-16. században alkotott céheket, de már a 15. században elvált tőle az ostyasütő, a. mézeskalácsos, a bábos, a cukrász, a fehérpék, a barnakenyérsütő

(Schwarzbäcker) vagy kenyérpék, a cipósütő (Brotbäcker). A 18. században pedig a kalácssütő, a rétessütő, a pereces (Brezenbäck), a trémies (Semmler) vagy zjemlyesütő (Weissbäcker) önállósodott, és ekkor céhesedéit is.

5 Mindez a fogyasztópiac differenciálódását is tükrözi (nyilvánvaló, hogy az olcsóbb barna kenyeret elsősorban a zsellérek, bérmunkások vásárolták). Kassán a sütők céhe a 15. században már létezhetett (források nem igazolják!), hisz 1561-ben másodlatban vették ki céhszabályaikat, 1703-ban pedig új szabályokat nyertek. Különben az önálló kassai pékcéh megújulása 1735-re datálandó. Ekkor kapta kiváltságait a kassai mézeskalácsosok céhe is, süteményei a város határain túl is nagy kelendőségnek örvendtek. Előtte önállósult IJ'cse (1593), Késmárk (1636), Eperjes (1667), utána Miskolc (1749), a 16 szepesi város (1777),