Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

ÉLELMISZERIPAR - Molnárok (Rémiás Tibor)

Molnárok Ősi a molnármesterség, mert már a honfoglalást követő letelepedéskor, all. században kezdte tevékenységét a molnár, de csak a 16. században céheseden (a felvidéki molnárok 1669-ben). Leggyakrabban az ácsokkal és a pékekkel tömörültek közös céhszervezetbe. Famunkáját a 18. század során átvette az ács, attól kezdve a molnár feladata csak az őrlés maradt. A gabonamalomnál a molnárság bizalmi müvesség volt, a molnár hit alatt szolgált, „hites emberek" voltak, beállásakor esküt tett (híven szolgál, a vámmal tisztességesen elszámol, nem idegenít el semmit és engedelmes).

1 A lopáson fogott molnárt a piactéren faszamárra ültették.

2 A kézimalom és a malomkő féltett kincs volt. A magyarság a forgóköves kézimalommal minden bizonnyal már a honfoglalás előtt megismerkedett. A vízimalmok működése nem tette fölöslegessé más őrlőalkalmatosságok, így a ké%imalmok használatát sem. A malom és a molnár szavunk szláv eredetű (mlin, mlinar), de a latin molina, molinarius szavakra vezethető vissza. Középkori magyar nyelvű forrásokban malom szavunk móln(a) alakban, újkori összeírásokban molnár szavunk molitores (lat.) vagy Müller alakban fordul elő.

3 Energiaforrás szerint megkülönböztetünk: kézi-, száraz-, vízi-, szél- és gőzmalmot. A Felvidéken szembetűnő a vízi energia alkalmazásának (a folyók és patakok bősége miatt, meg azért, mert itt a víz szolgáltatta a legolcsóbb energiát) jelentős aránya. A vízimalmoknak (alul-, középen- vagy felülcsapó fajtája volt: a gátas- vagy patakmalom (a vízparton kelepelt) és a hajós-, kompos- vagy hidasmalom (a vízen úszott). A vízikerék volt a korszak erőgépe, amit munkára fogtak, így működött a daráló-, lisztőrlő, sóőrlő, hántoló, olajütő, lyükő- vagy kölyü-, ványoló- vagy kalló-, kendertörő, kása, csertörő, puskaportörő, zúzó-, fűrész-, köszörű- és papírmalom. De vízikereket használt a drótkészítő, a bányász, sőt a kohász is az északkelet-magyarországi területeken is. Gyakran ugyanaz a malom többféle munkát (őrlés, hántolás, fűrészelés stb.) végzett.

4 A malom fenntartása a feudalizmus idején királyi jog (regale beneficium), majd töldesúri haszonvételi jog volt. A földesurak malmaikat ritkán tartották házi kezelésben, inkább bérbe (árendába)