Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Süvegesek és kalaposok (Gyulai Éva)

A miskolciak ezért, illetve, ahogy maguk írják, mert „igen feles számban elszaporodtunk" kértek privilégiumot a királytól.

33 A miskolciak valóban magas, 36 fős létszámmal alakították meg céhüket a királyi artikulusok alapján 1819-ben, Bukó Bálintot választván meg céhmesternek, a jegyzőkönyvet kezdettől magyarul vezették.

36 A miskolci kalaposok, bár jegyzőkönyvükbe magyarul írtak, céhpecsétjüket német körirattal készíttették el a kiváltság megszerzésének évében, 1819-ben (K. K. PR/// V. DEUTSEHE HUTMAHERZUNFT ZU MISCHKOLZ - 1819)?

1 1839-ben azonban a nemzeti nyelv hivatalossá tétele miatt a céhpecsét német köriratának megváltoztatását kéri a miskolci kalaposok céhbiztosa, s a német szöveg helyére magyar megnevezés kerül.

38 A miskolci kalaposlegények egy fehér (félkész) és egy fekete selyemkalapot remekeltek, s a miskolci céh újítása volt, s egyben költségeit is csökkentette, hogy a négycolosnál nagyobb karimájú kalapokat nem szegték be, az ilyen kalapokat azonban csak a miskolci piacon árulták.

39 A miskolci termékek megjelennek a céh jelvényeken is, az 1819-ből való pecséten harang alakú,

40 míg az 1815-ben készült réz behívótáblán lapos tetejű, széles karimájú kalap látható.

41 A miskolci legények remeklésénél két ún. selyem-, vagyis nyúlszőrkalapot kértek a leendő mestertől, „egy egészen selyem és egy csupán nyúlszőrből és teveszőrből készült félselyem kalapot". A kalapot először „fejéren", vagyis félkészen mutatták be a céh bizottsága előtt, majd „feketén", vagyis befestve, készen is.

42 A félselyem azt jelentette, hogy a filcnek csak felét tette ki a nyúlszőr, a másik felét teveszőr, illetve gyapjú helyettesítette. A céhek, főként a modernizáció megindulásakor a divat újításai ellen voltak, hiszen az újdonság előnyhöz juttatta készítőjét a piacon, s így a többi kézműves lemaradhatott a versenyben. A reformkor előestéjén azonban már nem lehetett a divatáramlatoknak gátat szabni. 1822-ben Miskolcon a kalaposcéh többször figyelmeztette hiába a miskolci külső, vagyis céhen kívüli kalaposokat „a kalapszegés és bőrözés elhagyása miatt", azok ugyanis továbbra is szegett és borozott kalapokat árultak. A céhmesterek szerint így megkárosítják a céhet, mivel a „művet drágítják", de a kalapok nem lesznek tartósabbak, végül azonban a céh kénytelen a saját tagjainak is megengedni a kalapszegést és bőrözést, kivételt képeznek a nagyobb karimájú kalapok. Később újabb divatáramlatnak próbálnak gátat szabni, s a kalaposcéh 1832-ben nem engedi meg, hogy Nyíregyházáról divatos kalapokat hozzanak be Miskolcra, de a divat ismét erősebb, s 1833ban a céh kénytelen a „fennálló szélű kalapok" gyártását és árulását megengedni a tagoknak. Bár a kalapviselést a németek honosították meg Magyarországon, a reformkorban magyaros kalap is divatba jött. 1839-ben if). Bakó Sándor miskolci legény mesterremeke: „egy egész nyúlszőr új divatú és egy úgynevezett nemzeti, gyapjúval vegyes kalap".

43 A miskolci kalaposcéhet a polgárosodás divatja hozta létre, s komolyabb konkurencia híján egészen a 19. század közepéig prospe-