Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Süvegesek és kalaposok (Gyulai Éva)

Süvegesek és kalaposok A süvegesipar és a mesterség specializálódásával létrejövő kalaposmesterség a ruházati ipar azon szektora, amely a legkevesebb céhet mondhatja magának a régióban, pedig a föveg, a fejfedő hordása az újkori öltözködési szokások és szabályok alapján elengedhetetlen volt, még az inasok, szolgák, cselédek konvenciója is szinte mindig tartalmazta az uraság által adandó ruhadarabok között. Ez a mesterség a polgári és polgárosodó divat 19. századi térhódításáig a férfitársadalom igényeit elégítette ki, a női pártákat, főkötőket a szabók készítették. A mesterség alapanyaga posztósok, szűrcsapók munkájához hasonlóan a gyapjú, esetleg kecskeszőr, igen ritkán marhaszőr, s a kalaposipar előretörésével főként hódszőr, nyúlszőr, az előállításban azonban a nemezelés technikáját alkalmazták. A török kori süvegesek, akárcsak a posztósok, kénytelenek voltak az olcsó külföldi áru dömpingjével szemben termelni, aló. századtól az ún. magyar süveget százezerszámra hozták be Lengyelországból, Morvaországból.

1 A kassai süveg- vagy kalapgyártók céhe, a többi mesterséghez hasonlóan, a régió első ilyen társulata volt, amely aló. század második felében már bizonyosan működött, 1557-ben a kassai céhek között a kalapost is felsorolják, céhmestere ekkor Mihály süveges.

2 A kassai kalaposok már aló. század közepén artikulussal rendelkeztek, hiszen Lőcse 1580-ban a kassai kalaposok szabályzatát kérte kézműveseinek.

3 A kalapos-süveges megnevezés a 18. század végi specializáció előtt gyakran ugyanazt jelenti, a megnevezésben mutatkozó zavar talán abból ered, hogy a céhek fő profilja a Magyarországon általánosan viselt fejfedő, a visszahajtott karimájú süveg gyártása volt, ezzel a konfekciótermékkel jelentek meg a vásárokon is, de megrendelésre gyárthattak európai divat szerinti, a fej formáját követő, illetve karimás, alacsony vagy magas kalapot is. A kassai süveges-kalaposcéh a „Pentapolis", a felső-magyarországi városszövetség céhszervezetének tagja volt a többi társulattal együtt, s így az öt város süvegesei és kalaposai is együtt igyekeznek a 17. század első felében a mesterség nehézségeire, a külföldi konkurencia, illetve a kontárok, főként céhen kívüli csapólegények működésének problémájára megoldást találni.

4 A kassai kalapos-süvegescéh