Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Gombkötők (Gyulai Éva)

az 1790-es évektől az 1830-as évekig a német anyanyelvűek az alábbi városokból jöttek a kassai céhbe inasnak: Kassa, Igló, Alsómecenzéf, Nagymihály, Remete (Szepes), Lőcse, Szomolnok, míg a szlovákok származási helye: Kassa, Beckó (Trencsén), Felsőcsáj, Patak, Héthárs (Sáros). A magyar inasok lakóhelye: Kassa, Serke, Einsiedel (Szepes), Patak, Rozsnyó, Körmend(l). A kassai gombkötőcéh levéltárában fennmaradt 1766—1820 közötti időszakra vonatkozó kereszdeveleket az alábbi városokban állították ki: Ungvár, Tarcal, Eperjes, Stósz.

55 A reformkori céhújítások és céhalapítások során ÉszakkeletMagyarország több városában is kaptak új privilégiumot a gombkötők, így Rimaszombaton (1820) és Abaújszántón (ISIS).

36 A gombkötők között, akárcsak a szabómesterség művelői soraiban, a reformkorban feltünedeztek a zsidó kézművesek is, akik azonban egyre kevésbé akartak céhtagok lenni. A sátoraljaújhelyi gombkötők 1835-ben panaszolják szolgabírájuknak, hogy „ezen zsidó vallású rendetlen emberek ezen mesterségben szinte belékapván, minden becsületes társaság követése vagy annak rendtartása nélkül annyira kontárkodnak, hogy számosabb inasokat felfogadván, azokat legényekké bérmálván(!) elbitangolt csaláeljukkal mesterségünket egészen lealacsonyítják és jó rendek megtartása végett semmi szín alatt Társaságba állani nem akarnak."

57 Az 1830-as években a polgárosodás előrehaladtával a hatályos törvények értelmében dolgozhatnak ugyan zsidó kézművesek, inasokat és legényeket azonban nem tarthatnak, ezért panaszolja be a sárospataki gombkötőcéh a város bírájánál „Sreiber József kontár izraelita gombkötőt, ki is több évektől fogva városunkban mesterségét jó erejével forgatja... és céhünk törvénye ellenére és mesterségünk megrontására fogadott meg magának magaforma kontár bitangoló legényeket".

58 Bár a céh azt sérelmezi, hogy a kontárok nem vesznek részt az adófizetésben, a panaszokból is kitűnik, hogy az iparszabadság kezdeti korszakában nem kívánt konkurenciához jutott a céhes kézműipar. Bár a polgári divat terjedésével, a csontból és egyéb anyagból készült gombok divatjával a gombszövés és paszományhorgolás kezdte létjogosultságát veszíteni, a mesterség képviselői még működtek Rozsnyón a 19. század második felében, s céhládájukban megőrizték termékeiket, a kocka- és rámáskötésű, szegfűs, csillagkötésű, korallos és gránátos gombokat, vitézkötést, rojtokat.

39 Az ipar egykori központjában, Kassán azonban 1892-ben már csak egyetlen iparos, Nauer Henrik tart fent gombkötőműhelyt a Rákóczi körúton, hiszen a gombokat már a 20 divat- és rövidáru-kereskedő árulja, közülük 19 bolt Kassa főutcáján kínálja portékáit.

60 [JEGYZETEK] 1 NYÁRY A. 1906. 199. 2 TÓTH L. 1886. 61-62. 3 Művészet II. [1903] 340.