Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
RUHÁZATI IPAR - Szabók (Gyulai Éva)
öltözékét a környékbeli vármegyék szabóinál rendelik meg, az árat is limitálta a kuruc állam vezetése, egy köpönyeg és egy nadrág elkészítéséért legfeljebb 48 dénárt kérhettek a vármegyék szabói.'' 4 A tömeges megrendelést a céh vette fel és osztotta szét a munkát tagjai között. A napóleoni háborúk a szabómesterségnek is óriási konjunktúrát hoztak, 1800-ban Miskolcon rendelik meg az inszurrekció hadseregének ruházatát. A mesterek a nekik jutott óriási mennyiségű munkák elvégzésénél többször a céh statútumai ellen cselekedtek, így tett „az insurectionális munkák" idején 1801-ben Lichtenstein József is, mivel törvénytelenül felfogadott egy legényt a házához azzal, ha neki dolgozik, megfizeti az útiköltségét, s így nem kerülhette el a céh büntetését. 55 A miskolci szabócéh igen népes volt, 1747 és 1839 között 279-en álltak be a céhbe, ebbe természetesen a szétválásig a szűr- és németszabók is beletartoztak. 1768-ban, a privilégium megszerzésekor 50 szabómester fizette le a beálló taxát, 1820-ban azonban már 100 mester működött, de pár év múlva a létszám a 116-ot is elérte. A szétválás után a magyar szabókhoz 1839-1868 között 59-en léptek be, 1847-1849 között azonban senki. 56 A legkorábbi specializálódás a szabók között, kezdetben még egy társulaton belül, a posztónyírők és szabómesterek (őket a 16—17. században posztómetszőknek is hívták) munkamegosztása volt, majd a szűrszabók és a finomabb posztót feldolgozó mesterek különültek el, de korán elvált a vásári mívesek és a váltómívesek mestersége is, ez utóbbiakat a 18. századtól vékonyszabóknak is hívták. A kassai céh abban is első volt, hogy itt váltak el legelőbb a magyar- és németszabók. A kassaiak már a 16—17. században is varrták a német polgári divatot, 1727-ben is szerepel termékeik között a „német mántli (kabát) varrása". 57 A város egyébként is a polgári és nemesi viselet előállítója volt, szűrszabók kevesebben dolgoztak itt, lakosságának egy része még a 18. században is németajkú volt, bár a németség középkori aránya a török korban egyre csökkent. A németszabóknak 1766. decemberében adott az uralkodónő privilégiumot, 58 s ezzel teljessé vált a specializáció. Bár németszabók sok helyen, így Miskolcon is, inkább a termékeikben képviselték a német, nyugatias, polgári divatot, ízlést, Kassán a szabók jó része is német volt, a céh és a jegyzőkönyvek nyelve is ez lett, igaz, a 19. század elejéről való céhládájukra már magyarul írták fel a céh nevét." 19 Számadáskönyvét 1798-ban kezdi el vezetni a kassai Német Szabó Társaság (Teuscher Schneider Handwerckh), s még 1870-ben (ekkor már magyarul) is ebbe vezetik be a „Az Egyesült Női és Németférfiszabó Céh" elszámolásait. 60 A céh alig hetvenéves fennállása alatt közel 500 (!) inast és legényt szabadított fel, vagyis évente kb. 7 ifjú hagyta el a kassai németszabókat, 61 ami a mesterség rangját és a kassai szabók regionális vezető helyét jelzi. Bár a kassai német céh németül vezette jegyzőkönyvét, a 19. századból megőrzött bejegyzései mutatják, hogy nemcsak németek, hanem magyarok és szlovákok is tanultak itt, vagyis a valódi határ nem az etnikumok, hanem a termékek jellege Kassai stcabócéh behívótáblája (Kassa, VSM)
