Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

RUHÁZATI IPAR - Szabók (Gyulai Éva)

bóknak eredetileg II. Ulászló adott privilégiumot, de ez az okmány elveszett,

3 1760-ban pedig a vármegye előtt azt vallják a miskolci szabók, hogy első, 1521. Misericordia-vasárnapon kiállított függőpecsétes céhlevelüket II. Lajos királytól kapták.

4 II. Ulászló (és II. Lajos) valamint I. Ferdinánd fontos vámkiváltságot is adott a miskolci céhnek, tagjai saját használatukra az ország bármely részéből szabadon bevihetik Miskolcra a - szürke színű — abaposztót vagy szűrposztót (fiannum griseum). Az idegen mestereknek ez tilos, ők csak a vásárban vehetik meg. A királyi privilégium a miskolci céhnek nagyfokú önállóságot biztosított, ugyanakkor Borsodban a 17. századig az egyetlen szabó társulat maradt. A kassai céh magas szinten való működését igazolja, hogy a legényeknek külön szabályzatot készített 1570-ben „Az Cassay legényeknek rendtartásával való Articulusok Anno 1570" címmel, amely eredeti hártya-formában fennmaradt a kassai szabók iratai között.

5 A magvar nyelvű artikulusok szerint a tanulók társadalma nem volt egységes, hiszen a szabólegények mellett voltak ún. félheti-béresek is. Vezetőik a „dékányok" voltak, a fődékánt azonban nem ők, hanem a két céhmester nevezte ki, csak a második dékánt „választhassa a közönséges társaság". A saját terméket gyártó legénynek 5 dénárt kellett a céhládába fizetnie. A tanulókat tiltották a kontároknál (Kassán hempler-nek hívták őket) való működéstől, aki ilyennél vállalt munkát, nem lehetett kassai mester: „Valamely legény, ki jövevény volna, avagy ki is az városon töltötte volna ki apród esztendejét és hemplernél művelne, annak itt Cassan műve ne legyen, mesterré ne lehessen... Ha valamely legény... hemplerhez állana vagy hemplerkednék, mesterré ne lehessen". A középkori német céhszabályzat feltehetően évszázadig érvényben maradt, s csak a 17. század elején alkottak új, ekkor máimagyar nyelvű artikulusokat a nádor rendeletére, melyeket ismét a kassai tanács adott ki, Kassa ugyanis főkapitányi és kamarai székhelyként polgárvárosból erőd és politikai centrum lett, ahol királyi tisztek és tisztviselők, főurak rendezték be rezidenciájukat, udvartartásukat. Az 1621-ben Waranay András kassai bíró által kiadott artikulusokban, majd az 1628. évi királyi céhlevélben megengedik, hog}' a Kassára beköltöző „nagyságos urak" saját szabót tartsanak, igaz, évente szerződéssel kell őket alkalmazniuk.

6 Egyébként a hegyaljai Liszka 1648. évi céhlevele is említi az „urak szabóit", akik inasok és legények nevelésével is foglalkoztak. Újdonság az is, hogy a kassai erőd darabontjai, ha értenek a szabómesterséghez, maguknak és társaiknak készíthetnek ruhákat (1621).

8 A kassai királyi szabályzat megkülönböztet váltómíves és vásári míves szabómestereket, termékeik minőségét pedig a céh úgy biztosítja, hogy a négy céhmester havonta körbejárja a kassai szabókat és megtekinti munkáikat, egyébként az ő kötelességük az is, hogy mindenféle ruhát megbecsüljenek, vagyis értékét megállapítsák. A négy céhmester feladata a vásárokon árult kassai és idegen termékek minőségi vizsgálata és a