Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
RUHÁZATI IPAR - Posztósok, szűrcsapók, gubások (Gyulai Éva)
Rimaszombaton (1820), 48 illetve Sátoraljaújhelyen, 49 ahol 1848-ban 6 gubásmester működik a városban. 3 " A csapók (szűrcsapók) is kapnak céhkiváltságot a szűrcsapók hagyományos régiójában, a gömöri Klenócon (1825), Nagyrőcén (1834) és Nyustán (1825), 3 ' Rozsnyón még a céhek felbomlásának idején is készíttetnek céhládát a szűrművesek. 32 A guba iránti keresletre utal, hogy még Kassán, a polgári jellegű ipar központjában is megalakul a gubáscéh (talán a korábbi csapókból?), fennmaradt 1832-ből való magyar köriratú pecsétjük (S^. k. Kassa Waros Gubás Pecsétje 1832.). 53 Még a 19. század második felében is alakul újabb céh, Nagymihályon 1869-ben készíttet pecsétet a helyi gubáscéh. 34 Bár a kora újkorban szinte teljesen lehanyatlott Magyarországon és Erdélyben a finomabb posztó gyártása, hiszen a hazai ipar nem tudta a külföldi árukkal felvenni a versenyt, esetlegesen céhekben is gyártottak a csapók termékeinél igényesebb gyapjúszövetet. Bár a 17. században Kassán is inkább szűrposztót készítettek a csapók, s azt is egyre kevesebben, talán a 19. századi posztóipar fellendülése hívta életre a céhes posztógyártást, erre mutat, hogy a kassai posztógyártók céhének 1868-ból fennmaradt a vörösrézből készült, csőrös hatalmas kannája a főcéhmester és a második céhmester nevével (TUHMAHER ZUNFT OBERVORSTEHER LAJOS SAX UNTERVORSTEHER HER JÁNOS POLÁK 1868).^ Posztóscéhek kapnak privilégiumot Abaúj szántón (1818), Nagyrőcén (1834) és Tiszolcon (1825), az utóbbi két gömöri helység egyébként a gyapjúszövés hagyományos helyszíne. 56 A 18. századi iparfejlődés, a manufaktúrák megjelenése a posztóipar (gyapjú- és selyemszövés) újjáéledéséhez vezetett Magyarországon, elég, ha a gácsi posztógyár működésére gondolunk. Régiónkban az első kísérlet egy kamarai városban, Miskolcon dokumentálható, ahol az 1786—87-ben bizonyosan működött textilmanufaktúra. 57 Az üzem feltehetően nem volt hosszú életű, működésének feltárása még az ipartörténet kutatóira vár. Polgári tőkéből hozták létre a sárospatald posztófabrikát, amelynek alapítása egyértelműen a napóleoni háborúk konjunktúrájához kapcsolódott, hiszen létrehozója, Constantin Gábor görög kereskedő mint hadiszállító posztóval látta el a nemesi felkelés hadát, s a megnövekedett igény miatt látott hozzá gyárának létrehozásához 1809-ben. Kezdetben durva pokrócanyagot gyártott, később jobb minőségűt (különféle posztót, kasmírt, flanellt, teveszőrt) is előállítottak üzemében, s 1811-ben már „40 orsóra járó masinájok" volt, 63 munkást — köztük kallóst, posztónyírót, festőt, fonót — alkalmaztak, sőt Constantin Gábor vállalkozó varrodát is tartott fenn. A dekonjunktúra időszakában a termelés lehanyatlott, a gyártulajdonos csak adósságot hagyott hátra, így 1820 után ismét a gácsi és pesti posztógyár termékeit árulták Sárospatakon. 38 A régió vezető gazdasági és kulturális centrumában, Kassán is létesítenek manufaktúrát a posztó előállítására. A szabad királyi városban nem tőkés vállalkozók, illetve főurak alapítottak manufakMiskolci csapócéh behívótáblája (Miskolc, HOM) A rozsnyói céh behívótáblája (Rozsnyó, BMR)
