Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

BŐRIPAR - Csizmadiák (Laki Lukács László)

Tapasztalható még, hogy nagyon sok legény ott tudta le a „vándoréveket", ahol tanult. Sokszor ugyanannál a mesternél vagy ugyanabban a városban több mesternél. A céhek igazolásai alapján jól összeállítható lenne az egyes céhek vezetőinek lajstroma. Egyes fő céhmesterek, jegyzők sokáig maradnak pozícióban. Külön tanulmányt érdemelne e téma. A hi­telesítésekre használatos viaszpecsétek tükrözik a céh igényességét, büszkeségét. Több évszámos, szép metszésű, rajzos pecsétet őriztek meg a vándorkönyvek, feldolgozásuk megtörtént. 21 A csizmadiacéh vagyoni helyzetéről szintén csak a 19. századi jegyzőkönyvekből 22 szerezhetünk értesülést. Kezdetben a szegényebb céhek közé tartozhatott. 1791-ben azonban már árendába veszik a diósgyőri uraságtól, Jobaházi Dőry Ferenc Antaltól „a Miskoltzi Piatzon az Kávéház és ahoz kapcsolt Szarvas nevezetű kotsma felett... a Miskoltzi Czizmadia Céhnek magok Művének Árulása végett." 23 Jegyzőkönyvük egy későbbi bejegyzése szerint „...Ős­apáinktól öröklött.. .volt gyűlést tartó teremünk az 1845ik évi ár­víz vészes viharai által öszve zúzattak ezen (új) épületet Kraudi László úrtól megörökíttetett...". 24 Tulajdonképpen haszonbérbe vették 1845-ben. Majd későbben ezt jegyzik fel: „1816-ban... 40 évekkel ezelőtt áruló színünk helye és alapja lőn megörökítve és letéve, — 1845-ben volt ős gyűlést tartó teremünk az akkori árvíz vészes viharai által feldúlatván.. .1846ban a jelenleg úgynevezett Csillagvendéglő minden hozzá tartozó épületével... ezen Társulat részére megörökíttetett és 1855ik év December hó 5-én véglegesen kifizettetett." 2-"' A céh az épületeket haszonbérbe kiadja. Hosszú ide­ig bérlő Szombathi József és felesége, majd Vaszerman Jakab. 26 A hatalmas méretű, fából készült csizmadia árulószínhez nem­csak fontos ipartörténeti, de érdekes művelődéstörténeti események is kapcsolódnak. A miskolci kőszínház megépültéig a színészek nyá­ron a Csillag és a Korona vendéglők kertjében állították fel sátrukat, télen a csizmadiacéh áruló helyén, a Nagy színben játszottak. Déryné Széppataki Róza, Lendvay Márton mellett a magyar színészet színe­java játszott itt. 2 „Áruló Szín és a Czéh Háza, az egész telken fekvő épületek­kel külön alakba veendő, kivált az áruló Szín Miskoltzon. Mi után minden Csizmadia mesternek nélkülözhetetlen.. .". 28 A heti piacna­pokon két részben árulnak itt a miskolci mesterek, mert több mint 500 helyre lenne szükség és csak 239 személynek van szűken, alig kétlábnyi hely. „Országos vásárokon, úgy a színben is személy válo­gatás nélkül négy év alatt mind a négy oldalt árulás végett mindenki tartozik megpróbálni. 29 " A szín udvarán árultak a talp- és szattyán­árusok, így a rőtzei, jolsvai, rathkói szattyánkészítő céh emberei és a fehérbőrárusok. A csizmadiáknak a Búza tér északi részén is voltak elárusító helyeik. Sátrak vagy asztalok voltak ezek és csak országos vásárok alkalmával pakoltak ki ide. Ro^snyoi csi^madiacéb táblájának elő- és hátoldala (Rozsnyó, BMR)

Next

/
Thumbnails
Contents