Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

BŐRIPAR - Szűcsök (Veres László)

A 19. század elején a szűcsök a megrendelésre készítő iparosok mellett a piacokon és vásárokon is árusító mesterek volt. Az első magyar geográfiai-statisztikai munka 1851-ben 37 szűcsmestert említett Miskolc városában.

11 A 19. század második felében elsősorban az alapanyag-problémák miatt a hagyományos szűcsipar képviselőinek számaránya jelentős mértékben csökkent ÉszakkeletMagyarországon. A korszak legjelentősebb kézművesipari centrumaiban is csak 30—40 volt az iparűzők száma. Az ipartörvény megszületése után 1872-ben 37 szűcs tevékenykedett Miskolcon. Számuk 1883-ra - alig egy évtized alatt -, 16-ra csökkent. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a magyar bőr, a magyar szűcsipar a 19. század második felében vált dokumentálhatóan ismét európai jelentőségűvé és a magyar népművészet szempontjából etalonná. A 19. század eleji kalendáriumok megjegyzései alapján a miskolci sokadalmakat a szűcsök telítették. Egyes megjegyzések szerint a vásárok alkalmával annyian voltak a szűcsök, hogy „egymás kárára estek", vagyis nem fértek az elárusító helyeken. Közülük többen világhírnévre is szert tettek a magyar népművészet ismertté válása után. A 19. század közismert szűcsiparosainak tevékenysége átnyúlik az iparkamarák története kezdeti időszakára is. A miskolci szűcsök közül az 1873. évi bécsi világkiállításon Kerékgyártó Bertalan aratott osztatlan sikert ködmöneivel és bundáival. A kiállított szűcsmunkákat az Iparművészeti Múzeum vásárolta meg.

32 1878-ban Kerékgyártó Bertalan művei közül a walesi herceg, a későbbi brit uralkodó egy subát vásárolt meg.

11 Kerékgyártó Bertalan csupán csak egy volt a miskolci szűcsök közül, akik mesterségbeli tudásukkal, újítási törekvéseikkel, s nem utolsósorban tevékenységük menedzselésével képesek voltak kiemelkedni az adott korszak körülményeiből. A 19. század utolsó két évtizede a kisipar válsága időszakaként ismert. Az 1880-as évektől jelentős mennyiségű külföldi szőrme került forgalomba Magyarországon. A szőrmék, bundák vásárlása elérhető közelségbe került a társadalmi középosztály számára is. A szőrmék általánosan jellemző piaci termékké válásával egy időben a szűcsipar hanyatlásának időszaka is elkezdődi)tt. A korszak szűcsiparát alakító, befolyásoló tényezők közül mindenképpen kiemelésre méltó, hogy az iparág nyersanyagát szolgáltató állatállományban fajtaváltozás következett be. A hagyományos racka juhfajtát a véknyabb bőrű és ruházatra nehezebben használható merinói fajta váltotta fel. Miskolc a 19. század végén az ország legjelentősebb szűcsipari centrumának számított a Jászság mellett.

34 A bőrből készült ruházati eszközök készítése azonban továbbra is szezonális jellegűnek számított és vásári terméknek minősült. „Köznépünk még elég foglalatosságot nyújt, kivált jobb aratással bíró években a szűcsöknek, kik áruikat vásározás útján is forgalomba hozzák" — olvasható a régió kamarai jelentésében 1890-ben.

35 A szűcsipar a 19. század második felétől a néprajzi kutatások egyik kedvelt témakörévé vált. Megállapítható, Matyó férfi fekete selyemht'm%éses subában. Gyötffy István felvétele, 1928. (Miskolc, HOM)