Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

BŐRIPAR - Vargák (Veres László)

Vargák A bőrt kikészítő és abból lábbelit varró vargák tevékenysége a 14. századtól kimutatható Északkelet-Magyarországon. A varga szó családnévként bukkan fel először a forrásokban, ami nyilvánvalóan a név viselőjének foglalkozását is jelöli.

1 A kassai vargák tevékenységének gazdasági súlyát támasztja alá, hogy a város déli kapujától kelet felé haladva a fazekasok és a rézművesek között a vargák is külön bástyát védelmeztek veszély esetén.

2 A szabad királyi város választott hivatalnokai között több esetben megtalálhatók a mesterség képviselői is.

3 A vargamesterség gyakorlata nagyon nehezen határozható meg a 14—16. századi források segítségével. A mesterség latin elnevezései utalnak bőrkikészítésre (cerdo, coriarins stb.) és utalnak a lábbelikészítésre (sutor, sutrix, sutor subbularius) egyaránt. A 15. század végétől, a 16. század elejétől már több jel utal arra, hogy a varga szót latinra fordítók a sutor kifejezést használták tudatosabban is, a csak bőrkikészítéssel foglalkozó tímármesterséget fordították alutariusra.

4 Úgy tűnik tehát, hogy erre az időre már általánossá vált a vargák bőrkikészítő és lábbelit varró tevékenysége. Azonban ez az egyértelmű helyzet nem tartott sokáig, mert a vargák rövidesen a nyugati divatot követő lábbeliket is kezdtek készíteni, így schusterré, cipésszé váltak, és közülük indultak el rövidesen a csizmadiák is. A vidék első vargacéhe 1480-ban Kassán alakult meg.

3 A város tanácsa által kiadott privilégium az iparostestület létezésének alapvető feltételeit és az ebből adódó gazdasági és szociális jellegű előírásokat tartalmazta. A vargamesterséget űzőknek kötelezővé tette a céhtagságot. A mestereket védték a céhen kívüliektől és az idegen mesterektől, akik a hetipiacokon nem árusíthattak. A kiváltságlevél megtiltotta az árdrágítást és a csalást, s csak akkor engedélyezte a mesterek termékeinek árusítását, ha három ellenőrzéssel megbízott mester megtekintette a terméket.

6 Északkelet-Magyarország második vargacéhe Miskolcon alakult meg 1521-ben.

7 A II. Lajos által kibocsátott céhlevél a miskolci vargák kérésére a pesti vargák artikulusait tartalmazta. A szabályzat lényegében a kassaiakéhoz hasonlóan többnyire általános elveket tartalmazott. Csak az űzhette a mesterséget, akivel a céhtagok már