Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)

BŐRIPAR - Tímárok (Veres László)

Tímárok Az ősi magyar bőrkikészítő-mesterségnek nyilvánvalóan komoly előzményei lehettek Magyarország északkeleti részén. Nem lehet véletlen az, hogy az Árpád-kori szolgálónépek egyik tímár telephelye (Tímár falu) éppen itt, a Zemplén vármegyével közvetlenül szomszédos Szabocsa vára közelében alakult ki. A tímármesterség története és fejlődése sajnos nagy hiányosságokkal idézhető fel, és a kutatás során gyakran jelentkező ellentmondások egy része sem oldható fel. Ezek oka egyrészt a megfelelő források hiányára vezethető vissza. Másrészt pedig arra, hogy a kezdetben minden bőripari tevékenységet magába foglaló tímármesterség több ágra szakadása után különösképpen a varga és a tímár jelentése és termelési profilja összemosódott. A tímár szó hamarabb jelent meg nyelvemlékeinkben, mint a varga, a céhiratokban azonban az utóbbi a korábbi és csak a differenciálódást követően tűnt fel a tímár megjelölés. Az ősi magyar timsós bőrkikészítési eljárást alkalmazó tímárok első céhe 1467-ben jött létre Kassán, a térség vitathatatlanul egyeduralkodó kézművesipari központjában.

1 Sajnos a kassai tímárok céhlevele nem maradt fenn, mint ahogyan annak 1568. évi megerősítése sem, amit a kassai főbíró adott ki az iparosoknak.

2 A céh a 16. század első felében nyilvánvalóan önálló életet élt, mert a városfal védelmében külön-külön helyet határoztak meg az egyes céheknek, és a védelem során önálló feladat jutott minden bőripari céhnek.

3 Egy 1557-ből származó feljegyzés szerint 27 céhszervezet létezett Kassán. Köztük a bőripart képviselte a szűcs-, a cipész-, a szíjgyártó-, a nyereggyártó-, az erszénykészítő és a tímárcéh. A forrás egyáltalán nem tesz említést a vargákról és a későbbiekben sem kapunk céhszervezetükről híradást.

4 Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mi történt a vargákkal, akik korábban szintén önálló céhszervezettel rendelkeztek. A tímárok 1596-tól 1757-ig vezetett számadáskönyvének bejegyzéséből kiderül, hogy sok Wagner — Varga nevű mester volt a céh tagja, akik közül többen fontos városi tisztségeket is betöltöttek.

5 Ügy tűnik tehát, hogy a kassai vargák a lábbelikészítéssel felhagyva a bőrkikészítést helyezték tevékenységük központjába és váltak a tímárcéh tagjaivá önálló céhes életük felhagyása után.

6