Veres László - Viga Gyula szerk.: Kézművesipar Északkelet-Magyarországon (Miskolc, 2006)
FÉMIPAR - Ötvösök (Spóner Péter)
mátus egyház négy, ezüstből készült úrasztali pohara közül három debreceni mester munkája. 36 A 17. század második felétől az ötvösök száma folyamatosan csökkent, 1732-ben már Sárospatakon is csak egy mester élt a városban. Zemplén többi nagyvárosában sem találunk a 18. század folyamán egy-két ötvösnél többet. A céhkorszak végére pedig több településről teljesen eltűntek. Sátoraljaújhely 1848-ban készített iparos összeírásában egyetlen ötvös sem szerepelt, a lakatosok és kovácsok mellett mindössze két rézműves, Kulcsár András és Vidins^ki György képviselte a fémipart. 37 Borsod vármegye és Miskolc fémiparos specialistái Zemplénhez hasonlóan a céhkorszakban nem tudtak kilépni Kassa árnyékából. A középkorból nem maradt fenn arról adat, hogy Miskolcon számottevő ötvösipar működött volna. Úgy tűnik, hogy mind a diósgyőri királyi vár luxusigényeit, mind a mezőváros vagyonosabb polgárainak szükségleteit a felső-magyarországi, főképp kassai iparosok elégítették ki. A város tehetősebb polgárainak végrendeletében számos ötvös- és ónművesmunka bukkan fel. Csabai Kovács István miskolci nemes végrendeletében ezüstserlegről, aranyozott ezüstkupáról, ónpoharakról és óntányérokról rendelkezett. 38 A 16. századból származó nevek alapján valószínűsíthető, hogy már dolgoztak a településen ötvösök, kanna- és tálgyártók, azonban a céhalapítás szintjére nem jutottak el. 1571-ben a Városkönyv említi Kannagártó Bálint ónműves nevét. 39 1574-ben Kassán említik Péter, majd 1581-ben János miskolci ötvösöket. 411 Az ötvösök száma a következő évszázadokban sem emelkedett jelentősen, miskolci jelenlétükről nagyon keveset tudunk. A 18. században a miskolci ötvösök a rimaszombati céh vidéki mestereiként szerepeltek az ottani céh irataiban. A mesterség jelenlétére utal, hogy e század első felében, a borsodi árszabásokban is megjelentek az ötvöstermékek. Az 1700-as évekből két miskolci ötvös mesterjegye maradt fenn, 1739-ből 5\étsi I^ás^lóé, 1750-ből pedig Szombati Ferencé. 41 A század második feléből pedig további négy mestert ismerünk név szerint. 42 Az 1770-ben készült és a legteljesebbnek tekinthető iparos összeírás szerint Miskolcon 6 mester és 8 legény dolgozott. 43 Számuk tehát lassú emelkedést mutat, de céhalapításra csak 1828-ban került sor. Ekkor az ötvösök a cinöntőkkel, a bádogosokkal, az ónművesekkel és a tűgyártókkal alapítottak iparos szervezetet. 44 Az ötvösök azonban hamarosan kiváltak és 1836-ban a lakatosokkal, puskaművesekkel és az órásokkal társultak. A céh 1836. szeptember 18-án tartott első gyűlésén egyeden ötvös, Votary Dániel vett részt. 43 A 19. századi miskolci ötvösökre vonatkozóan már lényegesen több adattal rendelkezünk, tekintettel arra, hogy a Helytartótanács 1819. évi 30991. utasítása kötelezte a törvényhatóságokat, hogy gyűjtsék be a területükön élő ötvösök saját kezű aláírásaikkal hitelesített mesterjegyeit. A rendelkezésre 10 ötvös szolgáltatta be mesterjegyet. A nevek alapján valószínűsíthető, hogy több olyan ötvös család élt Miskolcon, mint a Szombathy és Rozsnyói ónkanna (Rozsnyó, BMR)
