Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Herman Ottó és az evolucionizmus

visszafejlődni az encyclopaedizmusba. Pedig nem akarunk, mert meg kekene tagadnunk mindazt a haladást, a melyet éppen a munkafelosztásra alapított speciakzmusnak [sic!] köszönünk."

6 Az evolúció eszméje a 19. század elején már a levegőben volt, s még napjainkban is hat. Herbert Spencer az 1840-es években olyan evolúciós elméletet alkotott, amely a földrajzi determinizmus és kora biológiájának egyes vonásait kiemelve magyarázta az emberiség történelmét. A „legalkalmasabbak fennmaradása"-nak elvét kapcsolta össze a „fejlődés", a társadalmi haladás eszméjével. Ot azonban nem a legalkalmasabb élőlények (pl. állatfajok), hanem a legalkalmasabb társadalmi és kulturális intézmények érdekelték.

7 A 19. század derekán formálódó koncepció egyetemes jellegű volt, értelmezési igénye kiterjedt az egész emberiségre és annak teljes történelmére. Morgan A% ősi társadalom (Ancient Society) c. művében fogalmazta meg ennek a történelemszemléletnek a lényegét: „...e fejlődési sor történeti érvénye az egész emberiségre vonatkozik annyiban, amennyiben egyes ágai már eljutottak az egyes fejlődési szakaszokra."

8 A társadalmi (és technikai) fejlődés ilyen általános irányának gondolatát még azok is elfogadták (pl. a szociológusok közül Dürkheim és tanítványai), akik egyébként vitatták Spencer és követői evolucionista tanait. Sokáig úgy látszott, hogy a modern társadalmak jelene is bizonyítja a haladás „természeti törvény"-ként felfogott eszméjét.

9 Az evolúciót a 19. században „unikneáris"-nak (egyvonalúnak) tételezték, s az átfogó elmélet kidolgozásához főként őstörténész régészek (pl. Lubbock, John [1865] Prehistoric Times) és etnológusok szálktották az ismereti anyagot (pl. Tylor, Edward B. [1871]: Primitive Culture; Morgan, Lewis H. [1877] Anäent Society). Az evolucionizmus olyan elméletté vált, amely meg tudja magyarázni az élővilág és a kulturáks formák múltját, jelenét, sőt a jövőjét is (főként Marx és Engels előadásában). A későbbi marxisták Spencer-t ellenfélnek tekintették, mivel „tagadja az ugrást, a minőségi változást a fejlődésben", s ezzel a „burzsoá szociológia" előde.

10 Azt ugyan senki sem tudta megmondani, hogy a társadalmi evolúció a jövőben milyen „fokokat" produkál majd, de azt érzékelték, hogy az evolúció körülöttük „mindenütt jelen van".

11 Az élővilág fejlődését, a fajok kialakulását magyarázó evolucionista elmélet, a darwinizmus előbb ismertté vált Magyarországon, mint Spencer és az etnológusok tanai. Első hazai terjesztője Rónay Jácint (1814—1889), a szabadságharc tábori papja, a későbbi történetíró volt. A tudományos életben Margó Tivadar (1816-1896) orvos, zoológus, hazánkban a biológia tudományának egyik megalapítója propagálta, aki már 1869-ben előadást tartott és adott ki nyomtatásban Darwin és a% állatvilág címen. Margó írt előszót A fajok eredete magyar fordításához (Bp., 1873—74), s mondott emlékbeszédet Charles Darwin felett a Magyar Tudományos Akadémián (Budapest, 6 Ethnographia 1892. III. 210. (-; A néprajzi társaság reformja című cikk, pp. 208-241.) 7 BOHANNAN-GLAZER 1997. 18-19. s MORGAN 1961. 13. « SÁRKÁNY-SOMLÓ 2004. 15. w Lásd pl. Új Magyar Lexikon 2 (1960) 266. » BOHANNAN-GLAZER 1997. 19.