Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

Kiss JÓZSEF: Herman Ottó, a tudományos ismeretterjesztő

A fenti rendelkezéssel a termőföld védelmét biztosították, az említett állományok, a véderdők létükkel a mélyebben fekvő területek megóvását szolgálták. A szorosan vett termőföld védelmén túl a véderdőkről intézkedő fenti paragrafus a szélsőséges termőhelyeken álló, értékes fajú, genetikai tulajdonságú áüományok fenntartását is biztosította. Ugyanakkor a fatenyészet felső határán lévő erdők, a havasi legelők, a sziklacsoportok és egyéb, erdőhöz tartozó képződmények változás nélkük megtartását is szolgálta. A növényzet megóvásával pedig lehetőséget adtak az ott élő ákatvilág biotópjának háborítadan megőrzésére. A törvénnyel Magyarországon csaknem félmilkó katasztráks holdon (kb. 300 ezer ha) biztosították a természetes növénytakaró védelmét. Mégpedig úgy, hogy ezen erdőkre az üzemtervezési kötelezettséget is előírták, amelynek alapján az állami felügyelet és az esetenkénti beavatkozás lehetséges volt. A nevezetes fák, facsoportok védelmén túl 1879-ben vetődött fel legelőször a földtani értékek védelmének ügye is. A „Földtani Közlöny" hasábjain Szontágh Tamás 1883-ban javasolta, hogy a somoskői bazaltképződményeket helyezzék védelem alá. A Magyarhoni Földtani Társulat akkori elnöke, Szabó József a javaslat meUé felsorakoztatta az amerikai YeUowstone Nemzeti Park példáját is. (Az 1872-ben alapított első nemzeti parkra feltehetően ez az első hivatkozás a magyarországi természetvédelemért küzdők érveiben.) A földtani értékek és az eredeti növénytakaró (főleg a tiszafa) védelmére kelt Orbán Balázs is a Tordai-hasadék bemutatása során a Torda város és környéke című 1889-ben megjelent művének 404. oldalán. Ebben az ügyben azonban hathatós lépések egyelőre nem történtek. Az erdőtörvény nem intézkedett az erdészetileg hasznos madarak védelméről, ezért az 1882-ben alakult Budapesti Állatvédő Egyesület „ajánlást tett" Pest-PiksSolt-Kiskun vármegye akspánjának, amelynek hatására az akspán rendeletben utasította a községek elöljáróit a madárfészkek ekablásának megakadályozására. Herman Ottó volt az egyesület főtitkára. Az egyesület egyik 1883. évi ülésén a következőket mondta )r

A% állatok joga" című felszólalásában: „a% ember előbb, vagy utóbb be fogja látni, hogy a\ ő saját emberi léte, bármily magasztos valami legyen is aZj teljes tökéletesen lehetetlenné válnék a földön, mihelyt akár a% állatok, akár a növények, akár más jelenségek megszűnnének azt a hatást gyakorolni, mely őket a természet háztartásában valóban megilleti". Országgyűlési képviselőként, 1879 és 1897 között több.ízben próbálta befolyásolni az erdőtörvény szövegét, többször felszólalt „philoxera vastatrix" eüeni küzdelem kapcsán, a Földtani Intézet, a Nemzeti Múzeum, és a Tisza szabályozásának ügyében, az „időjósló intézet", valamint a közparkok fenntartása ürügyén. 1883-ban megjelent az új vadászati törvény (1883. évi XX. te), amely már több dolgot tartalmazott a Herman Ottó által képviselt, illetve az egyesületi célok között szereplő törekvések közül. A törvény elősegítette ugyan az állatok védelmét, de elsősorban a vadászott ákatfajok szaporodását kívánta előmozdítani. E törvény a nem tenyésztett, de vadászott madarak (pl. vadkacsa) lövését a költési helyeken — párosodási és költési időszakban — szigorúan tiltotta. Kimondta végre, hogy „tilos a vadászat éneklő madárra minden időben... aki a madarak fészkeit ekabolja, tojásait elszedi 1—10 ft terjedő pénzbüntetéssel sújtandó". Megtiltotta „a túzokokat ólmos esők alkalmával behajtani vagy agyonverni" (15.§). (1879 decemberében a jeges eső és a hideg következtében Fegyvernek határában 68, Püspökladány környé-