Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

Kiss JÓZSEF: Herman Ottó, a tudományos ismeretterjesztő

oly kísértetiesen sötétlik előttem, a suboly hanga mily tompán szól, mint kiáltó szó a pusztában! Ily pillanatokban mindig sajnálom azokat, akik teljes életökben ott futkosnak az^ utcák sarában, s a havasi friss levegő, a\ erdő illata helyett nyelik a port, vagy legjobb esetben magokba szívják Bányai L Károly (kortárs ikatszergyáros) odeurjét. "

(Herman Ottó gyűjtőútján vezetett naplójából idéz Varga Domokos Herman Ottó című munkájának 100. oldalán.) 1868-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlésére utazik Pozsonyba. Ezután kiterjedt levelezésbe kezd. Ekkorra az egykori „madártömőt" már Magyarország határain túl is kezdték komoly tudósként tisztelni. írásait nemcsak az Erdélyi Múzeum Egylet évkönyvei, hanem a bécsi Zoologische-Botanische GeseUschaft folyókatai is közkk. A 60-as évek végén útirajzai, apró tanulmányai, társadalmi vonatkozású cikkei jelennek meg a kolozsvári Ellenzék, majd a Magyar Polgár hasábjain. A kiegyezés után kezdett komolyan poktizálni, majd 1871—72-ben a fuggedenségi Magyar Polgár főmunkatársa lett. Szenvedélyes s ége és szókimondása miatt sok ekenséget szerzett, ezért újra a tudományokhoz fordul. 1872—73-ban Bedőházy János földbirtokos szászvesszősi kúriájában él, tanítja az ifjú Bedőházy Jánost, akire természettudományos gondolkodása nagymértékben hatott. Az ottani Megyei Gazdák Körében felolvasásokat tart gazdasági, rovartani, madártani témakörökből, és gazdasági kiálktásokat szervez. 1873-tól a fíloxéra elleni küzdelmet országszerte segíti, sokat utazik, cikkeket jelentet meg, iUetve előadásokat tart „aphylloxera-bajban való intézkedések" szükségességétől (Szabadfalvi József: Herman Ottó a parlamenti képviselő — 1879-1897-125.). Szily Kálmánnak, a Magyar Természettudományi Társulat elnökének megbízása lehetővé tette számára, hogy 1874-ben végre befejezze pókászati munkáját a délvidéki Doroszlón, ahol könyve megírása közben még olvasókört is alakít, és a közek Apatinban iparkákítást szervez, amely hazánkban valójában az első ilyen jellegű kiállítás volt. 1875. február 25-én Trefort Ágoston kultuszminiszter a Nemzeti Múzeum őrsegédévé nevezi ki. O emellett cikkeket ír a Vasárnapi Újságba, a Fővárosi Lapokba, a Magyarország és a Nagyvilágba, a Természettudományi Közlönybe. Tudományos értekezései mellett ismertségéhez nagyban hozzájárultak a Borsszem Jankó és Bolond Istók című lapokban megjelenő tréfás rajzai, cikkei is. A természetvédelem jogi szabályozásában betöltött szerepe Hosszú előkészítés után, az általános gazdasági és magántulajdonosi érdekek figyelembevételével, 1879. évi XXXI. tc.-ként erdőtörvényt fogadtak el Magyarországon. A törvény „Az erdők fenntartásáról" cím alatt többek között így intézkedett: „Azon erdőben vagy erdőrészekben, mely magasabb hegyek kőgörgetegjein, havasok fennsíkjain vagy hegytetőkön és gerinczeken, meredek hegyoldalakon és ezek lejtőin, hegyomlások, kő- vagy hógörgetegek és vízmosások terjedésének megakadályozására szolgálnak, vagy a melyek elpusztulása folytán alantasabb fekvő területek termőképessége vagy közlekedési utak biztonsága veszélyeztetnék, vagy szélvészek vonulásának út nyittatnék — az ktás és a tarvágás tiltatik".