Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

HEVESI ATTILA: Herman Ottó és a földrajztudomány

„Tard, 1898. október 13-án. Bónisfőszolgabíró úrral Tarára mentem, a legérintetlenebb matyó községbe, mely már a Bükk előhegységében fekszik. Itt még 42 üstökös hát? áll fenn, s tisztán kivehető a\ is, hogy a farazatos házon át a homlokzatosba is történt az^ átmenet. A nép a tatároktól származtatja magát, az^ üstökös házat vallja ősinek. A határnevek a következők: Somfatető Cserje belső és külső Gyepszegés Csonka Kishajós Hosszú Szabadföld Forrástető Disznóhálás Lapos Szeles Parttető Alájáró Csalóvá Sugaró Szekrényes völgy Vöröskarasz Ludas Kutyahegy Disznóhegy Füleki Megyertető Pokololdal Bábavölgy Bábaszék Törökség Batriz felső és alsó Tatárhegy. A temető fölötti fennsíkot a tatárok táborozóhelyének mondják."

11 „1900. decemb. 21. Ostoros. Ezt a helységet a\ Egerbe vezető úttól keletre térve, hágón át értük el. Az^ egész^ alakulat elnyúló, gyepes vagy szántófőldes hegyhátakból áll, amelyeknek alapja durva szemű trachyttufa. Völgyület, amelyben Ostoros fekszik. Cs — Csaba, csupa odúház. F falu; V — Vermespart csupa odúház 16. kép. Ostoros alaprajza A Csaba rész úgy a Vermespart rész^ látóképe rendkívül érdekes és sajátságos, mintha valami keleti romvárosra tekintene az^ ember, de mégis derűs, mert az odvak eleje - frontja — friss meszelésű. A pusztán a tufába nyíló odú itt kevés, a legtöbb ereszfs, és az^ ereszt itt-ott épített oszlop is tartja, sőt az^ eresz^ széle cifrázott is. 27 Gyűjtőnapló III. Ősfoglalkozások, 1898-1899.