Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

HEVESI ATTILA: Herman Ottó és a földrajztudomány

nélkül, folyton küldte le a vizeket mindaddig, amíg tóvá nem dagadtak, s végre meghágták azt az akadályt; ekkor átbuktak rajta, hogy a Békás-szoros útvesztőin továbbnyargalhassanak. Es ez az új tó víztömegével a hegyoldal alsó lejtőjének erdejét is elnyelte. A fenyvek éveken át küszködtek a szokatlan, természetök ellenére való új állapottal, azután meghaltak; - a tűk leperegtek, leáztak; - a vízből kiálló csúcsokról levált a kéreg s a tó csapkodó hulláma, eső, vihar és verőfény elvégezték a fehérítést; - e kifehérített fenyőcsúcsok, ágak úgy emelkednek ki a tó sötétzöld színéből, mint valami panaszos csontvázak; — mintha keseregve nyújtanák karjaikat a\ ég felé, mely kegyetlen sorsra kárhoztatta őket. A tavasa az ős% vonuló madárseregei, a hegységen való átkeltökben megörülhettek az új alkalomnak; a vadrucák le is csaptak a pihenőre; nádas helyről jőve, tollaik között elhozták a nád magvát, itt felejtették, s a tó megkapta nádkoszorúját. De megváltozott a ví\ élete is, kivált halak dolgában. A patak üldözött, fürge pisztrángja, mely a góbék lengjében alig arasznyira nőhetett, bevette magát a tóba, ahol se szigony, se háló nem érhette el, s ahol a rovarseregek fejlődése nagyot gyarapodott; néhány év múlva már kétkilogrammos derék- vagy fajhal vágott mindenféle lény felé, mely halélelemnek bevált; késő ősszel, ivás idején, az alsó Békás pisztrángjai a tavon át vették útjokat a lakodalmas hely felé, s igazpiszpfdng módra szpkve hágtak esésről esésre, míg a kellő helyre jutottak. A kikelt ifjú ivadék a tó szélein, hínárosaiban jó tanyára akadt." Az 1880—90-es években számos tevékenysége közül Herman Ottó a madarak vándorlásának vizsgálatára fordítja legtöbb idejét és erejét. A Magyarországon átvonuló északi madárvendégek fészkelőhelyének fölkeresésére 1888-ban Lendl Adolffal Norvégiában tesz két hónapos gyűjtőutat. Utazásáról az 1893-ban megjelent ,A^Z északi madárhegyek tájáról" címmel kiadott könyve azonban lényegesen több, mint érdekes, népszerűtudományos útleírás. Természetes, hogy a mű vezérfonalát a madármegfigyelés és -gyűjtés módja és eredményei adják, emellett azonban olyan bekezdésekből, sőt önálló fejezetekből áll, amelyek bármely korabek természetföldrajzi munkában kiválóan megállnák helyüket. S arról is tanúskodnak, hogy a szerző alaposan ismerte az elődök és kora szakirodalmát a tengerszint változásairól, a jégárakról, jégtakarókról, azok felszínformáló hatásáról. Mindezek tanúságául — s azért is, mert szakszerű és élvezetes fogalmazásmódjuk is példaadó - olvassunk végig néhány rövidebb és hosszabb idézetet a könyvből. ,^4 földgömb e részén az igazán arkti2. kép. Herman könyvének borítója kus természet csak ott veszj át az uralkodást, 0^93) a faj a fneleg Golf-áram hatása megszűnik.