Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

URAK ISTVÁN: Herman Ottó kolozsvári tevékenysége

levélben kéri meg a kezét. A válasz: igen. De akkor már mindketten tudják, hogy Mari Pestre fog költözni, mivel a Nemzeti Színházhoz szerződtetik. Gyűrűt váltottak, de nem kerülhettek egybe. Egy búcsúelőadás után, másnap reggel, Mari indult Pestre: Herman Ottó a kalapjával, Jászai Mari a zsebkendőjével integetett, „...és mire Pestre értem kiábrándultam belőle" — írta később Mari a naplójába. Herman Ottó fontos szerepet játszott a poktikai életben is. 1869-ben, mikor Vetter Lajos negyvennyolcas altábornagy baloldak jelölt elveszíti a választásokat Nagy Péter kálvinista püspök eUen, a külvárosi polgárok összesereglenek a főtéren és erőszakot követnek el a kormánypárt néhány közismert tagjával. Herman Ottó a tömeg szétoszlatására kivezényelt katonaság elé ákt és józan érveivel szétoszlatta a tömeget, elkerülve a vérontást. Akkor már akkora tekintélye volt, hogy ilyen nehéz helyzetben is meg tudta értetni magát a tömeggel. Hasonló jelenet játszódott le 1872-ben, amikor Sámi Lászlót buktatta meg a kormány ugyancsak erőszakkal és vesztegetéssel. Ekkor az összesereglett külvárosi nép a városházát készült megostromolni, a töltött fegyveres, szuronyos katonaság ellen. Herman Ottónak ezúttal is sikerült szétoszlatni a tömeget. 1871—1872-ben Herman Ottó már az ekenzéki Magyar Polgár főmunkatársa volt. A lap a kceumi nyomdában készült, s ő ott lakott a nyomda udvarában, egy kis házikóban. Délelőtt újságot írt, délután bogarászott. Már a múzeumi évei alatt rendelkezett egy Új Erdélyi Múzeum című rovattal, de 1871. március 4-én végleg felhagyja konzervátori ákását anyagi okokra hivatkozva. Pedig akkor már 600 forint évi fizetést és 200 forint szákáspénzt kapott. A valódi ok, hogy az Erdélyi Múzeum Egyesületet erdélyi mágnások adományai tartották fenn, s ő radikáks ellenzékiként nem akart többé az eUenfeleitől húzott fizetésből élni. Újságírással kezd foglalkozni, aminek következménye az lesz, hogy súlyos sajtóperekbe keveredik. Három pert is a nyakába akasztottak, amit azonban soha nem tárgyaltak végig. Kiák a román nép mekett is, amikor külön erdélyi parlamentet követelnek: éppúgy adóznak mint a magyarok, ezért az állam a maga forrásaiból az ő kultúrájuk fejlesztéséhez is meg kek adja az eszközöket, támogatását. Harcos forradalompárti és köztársasági, támadások érik radikaksta nézetei miatt, amelyeket nyíltan hirdetett és vákalt. Végül a nyomás hatására saját lapjának a szerkesztője is beadja a derekát a helyi hatalmasságoknak. 1872. június 25-én szakít a Magyar Polgárral és el is hagyja a várost. Barátai hiába marasztalták, megálktani sem tudták, nemhogy visszafordítani. Egy darabig Kolozsváron szerzett barátja, Bedőházy János kúriájában élt, közben állandóan levelezett külföldi természetbúvárokkal. Megegyezik régi barátjával, Karl Brunner von Wattenwykel, hogy Bécsbe költözik, megkja az egyenes szárnyúakat ismertető összefoglaló művét és egy természettudományos kutató expedíciót szervez Kamerunba. Visszatér Kolozsvárra összecsomagolni az utazásra. 1873. február 2-án barátai segítségével egy búcsúmatinét szerveznek a Redoute nagytermében (Vigadó, később Tiszti Kaszinó, jelenleg Etnográfiai Múzeum). Ennek a beléptidíjából telt ki az útiköltségre. De nem jut el Bécsig. Pesten megbízás a Magyar Királyi Természettudományi Társulattól Magyarország pókfaunájának felkutatására, melynek eredménye a Magyarország pókfaunája című háromkötetes könyv.