Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)
URAK ISTVÁN: Herman Ottó kolozsvári tevékenysége
HERMAN OTTÓ KOLOZSVÁRI TEVÉKENYSÉGE - URAK ISTVÁN Herman Ottó fényképészként dolgozott Kőszegen, mikor megismerkedett Chernél Kálmán helyi földbirtokossal, aki maga is amatőr természetbúvár volt. Szenvedélyesen szeretett a szabad természetben barangolni, sokat vadászott, de szívesen figyelte csak úgy, puszta érdeklődésből is az állatok életét és le is jegyezte tapasztalatait. O hívta fel Herman Ottó figyelmét arra az újsághirdetésre, amely szerint Brassai Sámuel, az Erdélyi Múzeum Egyesület igazgatója preparátort keres a kolozsvári múzeumba és még ajánlólevéllel is ellátta. Az ajánlás mellé egy kitömött albínó pacsirtát és egy hermelint mellékelt és elküldte Kolozsvárra. Egy hónap múlva megkapta a választ, hogy őrá esett a döntés, várják Kolozsváron. 1864. április 6-án az Erdélyi Múzeum Egyesület válaszmiányi ülésén Brassai Sámuel bejelenti, hogy mivel a sok munkával már nem tud megbirkózni, ezért a saját igazgatói stallumának terhére egy kőszegi egyént fogad fel konzervátorul. így lett Herman Ottó 1864. május l-jétől, 29 évesen konzervátor Kolozsváron, kezdetben évi 300 forint fizetésért. Konzervátornak abban az időben a múzeumok és a könyvtárak tisztviselőit nevezték, akiknek a gyűjtemények rendszerezése és rendben tartása volt a fő dolga és tudományos munkatársaknak számítottak, nem csupán olyan segéderőknek, akiknek feladata csupán a szűkebb értelemben vett tartósító munka. Mikor megérkezett Kolozsvárra, Brassai Sámuel bevezette a Mikó-kertben álló múzeum termeibe és bemutatta a birodalmát, amire gondot kellett viselnie. „Kilenctized részben a jóakarat nyújtotta lomok tárháza" — állapította meg Herman Ottó az élettani gyűjteményről. Nagytakarítást végzett a múzeumban: kidobta a megsérült állatokat, a maradékot gondosan osztályozta és rendszerezte. Közben összebarátkozott Brassai bácsival, akihez hasonlóan vállig érő, hosszú hajat hordott és mellet verő, dús szakállt. Ezért gyakran meg is mosolyogták őket, ha valahol együtt jelentek meg. „... Brassai nemcsak uram, hanem jótevőm is, akinek apám után a legnagyobb hálával tartozom.." írta egyik Lázár Kálmánhoz intézett levelében, aki arra csábította, hogy közöljön az akadémiai fórumokon. „...Erdély természettudományi viszonyait tekintve megfogadtam, hogy az^ egylet prioritását mindenkor elfogom ismerni - s a megfogadás annál könnyebben esett, mivel egyedül az egylettől várhatok támogatást céljaim elérésében - és végre látom, hogy (...) itt Erdélyben nagy és nehézfeladatunk van, melynek sikeres megoldására becsületérzés, egyesült erő, lelkesedés, kitartás és vas következetesség szükséges. ..." Herman Ottó élete első tudományos értekezését az Erdélyi Múzeum Egyesület 1864. október 22-i ülésén mutatta be. Előadásával, amely a kabasólyomról szólt és két általa kitömött madárral illusztrált, sikert aratott. Később népszerűsítő írásokat is megjelentetett (pl. 1866-ban a Kolozsvári Nagy Naptárban A.pók és művészete címmel). Fő érdeklődése továbbra is az maradt, mint gyermekkorában: hogyan élnek együtt az állatok, hogyan töltenek be a természetben minden teret. Akkoriban nagyon sok tudós arra szentelte idejét, hogy új növény- és állatfajokat találjanak és
