Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)
SZINETÁR CSABA: A pókász Herman Ottó
A PÓKÁSZ HERMAN OTTÓ - SZINETÁR CSABA Bevezetés Herman Ottót sokan az utolsó magyar polihisztornak tekintik. Elvitathatatlan, hogy valóban nem találunk sem kortársai, sem a huszackk században alkotó szekemiségek között oly széles skálán gondolkodó és alkotó embert, mint amkyen Herman Ottó volt. Annak eUenére, hogy szinte minden szekemi hagyatékával kapcsolatban ákó kutató tud arról, hogy Herman Ottó alkotó életének néhány évét a pókok tanulmányozására szánta, kevesen tudják, hogy valójában mi vezérelte és indította el Herman Ottót az arachnológiai (pókászati, póktudományi) pályán, s hogy korántsem ért véget a méltán nagyhírű pók monográfia megkásával a pókász életút. Ahhoz, hogy valaki Herman Ottó életművének egy-egy fejezetét megismerje, óhatadanul szükséges, hogy egész életútjával is foglalkozzon. Herman Ottó alkotói életútját leginkább a művészek, példaként festőművészek életpályájához tudnám hasonktani. Egy-egy festőművész adott korszakai, melyeket egy-egy stílusirányzat vagy netán a képeken domináló színe alapján nevezünk meg, látszólag roppant különböző alkotásokat vonultatnak fel. Ezek a korszakok mégis egymásra épülnek, és egymásból táplálkoznak; valójában egységes életmű fejezetei. Herman Ottó életművének pókász korszaka is üyen fejezet, melynek alapvető jekemzőjét és egyben jelentőségét is az adja meg, hogy ez volt természettudományos életpályájának tanuló és alapozó fejezete. E nélkül a madarakkal vagy halakkal foglalkozó Herman Ottó sem érte volna el azt a megbecsülést és sikert, amelyet későbbi üyen témájú műveivel kiérdemelt. A családi indíttatás Ma is sokan vallják a szülői ház fontos, iránytű szerepét. Amekett, hogy számos eltérő példát is ismerünk, Herman Ottónál feltédenül hangsúlyozni kek a családi hatás meghatározó szerepét. Az édesapa, Hermann Károly, amellett, hogy képzett gyógyító emberként, „kirurgusként" dolgozott, szenvedélyes madarász és vadász volt. A természet szeretetét ő oltotta fiába „a borsodi Bükk szekd lankái között". 1 Tőle örökölte a természet alapos és oknyomozó megfigyelését Herman Ottó. Édesapja személyében meghatározó szerepű szülői példát látott a nyitott és szakmai kapcsolatokat ápoló természetbúvár egyéniségére is. Hermann Károly aktív levelezést folytatott a kor meghatározó állattan tudósaival, Alfréd Brehmel (1829—1884), Naumann Jánossal (1744-1826) és Petényi Jánossal (1799-1855). Pályatársak és pártfogók Herman Ottó a családi házon kívül is hamar rátalált olyan személyekre, akik példájukkal, sőt később gyakorlati segítségnyújtásukkal is fontos szerepet játszottak természettudóssá válásában. Közülük Karl Brunner von Wattelwyk (1822-1914) bécsi 1 VARGA 1967.
