Hevesi Attila - Viga Gyula szerk.: Herman Ottó öröksége (Miskolc, 2006)

RINGER ÁRPÁD: Herman Ottó és a régibb kőkor régészetének és őstörténettudományának miskolci születése

Először a negyedidőszaki gerinces paleontológia vált külön, amikor Petényi Salamon János 1851-ben megjelentette nevezetes értekezését a beremendi kőfejtő hasadékaiban lelt, kihalt jégkori állatok maradványairól. Az 1860-as évek elején Schmidl Adolf (1802-1863), a Baradla-kutató Vass Imre (1795—1863) és mások nyomdokain megteremtette a magyar szpeleológiát. A közös gyökérből a barlangok archeológiája született meg utoljára. Az első ilyen célú hazai ásatást Nyáry Jenő végezte az Aggteleki-cseppkőbarlangban, 1876-ban. Igazából azonban a rendszeres barlangásatások csak később vették kezdetüket — a bükki Szeleta feltárásának megindulásával —, 1906-ban. A magyar régibb kőkor kutatástörténetében a 18. századtól az 1860as évek elejéig terjedt a „távok előzmények" kora. Innen, 1862-1864-től 1906-ig számítandó — Vértes László megnevezésével élve — a „kétkedés időszaka",

2 ami 1891-nél oszlik két részre: a „terméketlen viták" és a „miskolci leletek", vagy Herman Ottó harcának korára. Az előbbi tudománytörténeti szakaszban néhány őskőkorinak gyanított emberi és őslénytani maradvány vagy kőeszköz - mint például a nagysápi emberkoponya, a váci kovakő eszközök vagy éppen a Nyáry által a Baradlában feltárt égett barlangi medve csontok — körül heves viták lobbantak föl. Ám ezek elültével a leletek is feledésbe merültek. így volt ez egészen 1891-ig. Ekkor Bársony János miskolci ügyvéd házának építésekor (1. kép), 3 m mélyen alapásás közben a munkások három kovakő leletre — köztük két feltűnően nagy méretű és szépen megmunkált kőeszközre - bukkantak (2. kép). A kőszerszámok mint „miskolci leletek", vagy „Bársony-házi" szakócák néven vonultak be a magyar tudománytörténetbe. /. kép. Bársony János ügyvéd miskolci háza a Rákóczi utca sarkán 2 VÉRTES 1965. 88-90.