Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
A mezőkövesdi értelmiség - köztük számos tudós ember - a két világháború között kereste a megoldást a település szociális problémáira. A népművészet jelenségei, folyamatai, változása, egyszóval helyzete megkerülhetetlen volt. A gimnázium tanárai mert elsősorban ők voltak a város közművelői - azt vallották, hogy meg kell őrizni a mezőkövesdi népművészet értékeit a kommercializálódást megelőző formájában. Ezt újra és újra meg kell ismertetni a gimnázium diákjaival és a község népével. Ez a szándék hozta létre a Szülőföld-gyűjteményt. Nézzük, milyen múzeumra volt szüksége Mezőkövesdnek az 1930-as években, a társadalmat jobbítani szándékozók szerint! A múzeumot az a 40-50 darabból álló színes diapozitív-gyűjtemény alapozta meg 1914-ben, amelyet a gimnázium igazgatója ajándékozott az iskolának. A diák Mezőkövesden készültek, főként a népviseletről. Ezt a képgyűjteményt kezdték kiegészíteni tárgyi anyaggal 1933-ban. A kollekció végleges elrendezése, a tárgyak beleltározása 1935-ben történt meg. A gimnáziumi múzeum célközönsége tehát a diákok, és a település teljes közössége, illetőleg a népviselet érdekeltjei: azok, akik hordják, azok, akik elkészítik a darabokat, és azok az idegenek, turisták, akik gyönyörködnek bennük, és meg is vásárolják az újonnan elkészített darabokat. Ily módon kerülhetne vissza az alkotások ellenértéke Mezőkövesdre, és az ott élők érdekeit szolgálhatná. A gimnázium évente megjelenő Értesítője 1935-ben beszámolt a gyűjteményről, és határozottan fogalmazta meg célját, célközönségét: „Néprajzi gyűjteményünk, amely magántulajdonban lévő és őrizetünkre bízott értékes darabokkal kiegészítve eddig is szép és tanulságos látványa volt a Mezőkövesdre jövő s intézetünket is meglátogató idegeneknek, ezután már a rendszeres fejlődés folyamatában is többoldalúan fogja bemutatni a világhírűvé vált mezőkövesdi háziiparosok termékeit. Egyúttal azt a szolgálatot is meg fogja tenni a gyűjtemény, hogy magának a mezőkövesdi népnek szemei elé állítva mindazt, ami az ő munkájából régi, eredeti és szép, irányítani fogja a mai munkát és közreműködik az általános nemzeti szempontból is nagy értékű mezőkövesdi népművészet eredetiségének fenntartásában, lerombolásának megakadályozásában." 16 Ez a gyűjtemény tehát betölthette társadalmi feladatát, mivel nem csupán a megőrzést szolgálta, nem „kizárólag múzeumi anyag", ahogy a gimnázium igazgatója fogalmazott még 1926-ban, utalva arra az anyagra, amely a 20. század legelején került Mezőkövesdről Miskolcra. Ezzel különbséget is tett a két múzeum feladata és célja között. Ha csak vázlatosan tekintjük is át a helyi társadalmak igényeit figyelembe vevő múzeumi szemléletet, közművelői gyakorlatot, azt látjuk, hogy az 1970-es évektől a szakma művelői foglalkoztak ezzel a témával. Belső kiadványokban, konferenciákon, közleményekben, sőt még egy kiadványsorozat is létrejött az eredmények publikálására, Múzeum és közönség címen. A kutatásokból és a bemutatott közművelődési tapasztalat tanulságaiból lényegében az derül ki, hogyha a múzeum nem lép túl addigi, bevett gyakorlatán, akkor továbbra is egy szűk, magasan kvalifikált, a tudományos és művészeti csemegék iránt érdeklődő közönség igényeit elégíti ki. 17 A különböző társadalmi igények részben politikai intézmények, részben pedig kulturális intézmények (amelyek gyakran éppen a politikai akarat ellenzői) mentén artikulálódtak. A honismeret szinte mozgalommá vált a Hazafias Népfront kebelében. A kultúrszociológiai kutatásoknak pedig a korábbi Népművelési Intézet, a mai Magyar Művelődési Intézet adott helyet, 16 Mezőkövesdi Katolikus Főgimnázium Értesítője (MKKF) 1935. 33. 17 Vö. FÜVESSY 1975.; ANDOR-BERTA-BODNÁR 1981.
