Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

günk lehet, hogy a Néprajzi Múzeumtól az eredeti magyar kéziratot megkapjuk, és kiadásáról gondoskodjunk. Végül meg kell még említenem az új helyre költöző Matyó Múzeum jövőjének megalapozása érdekében is azok nevét, akik a matyó népművészet, hagyományvilág elismertségéhez hozzájárultak, itthon és határainkon túl is. Lukinich Ferenc (1900-1963) Szentistvánról Mezőkövesdre kerülve az énekoktatásban alkotott maradandót a Kodálymódszerrel. Ezért is tettük már hagyományossá diákkórusaink számára a LukinichEmlékhangversenyt, melyet 2004-ben már 3. alkalommal rendezünk meg. Reményi József (1922-1994) zongoraművész, a Színművészeti Főiskola tanára, színészek nemzedékét tanította énekelni. Emléke előtt való tiszteletből alakította meg a mezőkövesdi Zeneiskola tanári kara a „Reményi Kórust". Nagy György (1928-2003) textilművész több matyó témát dolgozott fel művészi alkotásai sorában, azonban nekünk legjelentősebb Mezőkövesd Mátyás-korabeli címerének és díszzászlójának megalkotása. A zászló méltó helyre került a Szent László templom műemlék hajójában, Takács István Úrnapi körmenet-freskójának társaként. Még csupán felsorolásszerűen említem meg azok nevét, akik 20. századunk első évtizedeiben Mezőkövesd kulturális életének fontos szereplői voltak, de még sok ismeretanyagot kell felkutatniuk róluk helytörténészeknek, muzeológusoknak. Bayer Róbert negyedszázadon át gimnáziumigazgató, az első matyó népművészeti-néprajzi gyűjtemény létrehozója volt. Balázs Ferenc nyomdász, helyi újságok, könyvek, plakátok kiadója. Csepela Lajos apát plébános, a matyóság vallásosságának szervezője, újságalapítószerkesztő. Farkas Márton népi költő, előénekes, kommünár, majd neves szekta-tag. Körmendy István nyomdász, színes matyó levelezőlapok, kulturális írásos termékek kiadója volt. Skarbinecz Ödön fotóművész fotói szinte minden kövesdi családban megtalálhatók. Varga István színész-rendező, dramaturg, a mezőkövesdi műkedvelő társulatok felvirágoztatója volt, Kiss Gyula színműíró társa. Az előadásra készülve, fő célkitűzésnek tartottam annak megválaszolását, hogy a megújuló Matyó Múzeum tudja-e, és milyen módszerrel tudja majd beépíteni a fent ismertetettek munkásságát, a matyóság néprajzában, népművészetében elért eredményeiket. Úgy vélem, a mezőkövesdiek igénylik is, hogy az új műszaki tervek és az állandó kiállítások tervei utaljanak erre. Úgy gondolom, fejtegetésem adalékul szolgálhat a muzeológusoknak ahhoz, hogy egy város, tájegység - Matyóföld - múzeumába mi kerüljön be elsődlegesen, hiszen a név is kötelez: Matyó Múzeumról beszélünk. Az sem lesz késő talán, ha röviden utalok arra, hogy milyen muzeális anyagok állnak a város rendelkezésére, főleg a hagyatékokból, amelyek célszerű bemutatására, rendezésére eddig nem került sor. Kezdem Harsányi Kálmánnal, akinek írói hagyatékából a leszármazottak máshol hozzá nem férhető értékes dokumentációt adtak át az 1980-as évek elején Sárközi Zoltán közreműködésével. Gaál István emlékeinek egy része állandó kiállítást kapott Hajdú Ráfis János ügyszeretete következtében a Gépmúzeum melletti Gazdaházban. A Sándor István hagyatékából származó múlt század eleji matyó bútorgarnitúra szakszerű kezelésére, bemutatására is nagy szükség lenne. Jelenleg a Galéria előszobájában kapott csak helyet. Suha Kálmán hagyatéka rendezetlenül és „elzártan" található szintén a mezőkövesdi Galéria raktárában. Várallyay Gyula Mezőkövesd művelődéstörténetének sokoldalú bemutatására alkalmas hagyatékát dr. Várallyay Gyula jóvoltából az emlékünnepségen kiállítottuk. További sorsáról az elhelyezési lehetőségektől függően kell gondoskodni. Kiss Gyula író személyes tárgyait, írói hagyatékának egy részét az örökös rendelkezésünkre bocsátotta, jelenleg még rendezetlenül van a Galéria raktárában. A matyó népművészek közül leginkább feltáratlanok Gari Margit lehetséges