Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
közrefogva, gyakori a - legalábbis általam eddig látott - matyó hímzéses oltárterítők középső, leghangsúlyosabb mustrájaként, mintha csak onnan emelték volna ki. További kutatások tisztázhatják, hogy szerepeltek-e ilyen textíliák az eladásra készült kézimunkák között. Mindenesetre matyó közreműködésre utal több darabnál a vidékünkön nem használt nyolcasöltés alkalmazása. Ugyancsak előzmény nélküli házivászon alapon amiből ezek a törülközők készültek - a műselyem fonalak használata, és e vászonkendők szélét szegő, müselyemből kötött rojt. Viszont elgondolkoztató, hogy az ismert matyó áruk mind gyári alapanyagra hímzettek. Számolni kell azzal a körülménnyel is, hogy ebben az időben egyéb csatornákon is eljuthattak matyó jellegű minták a nógrádi falvakba. Tény, hogy meglévő adataim szerint ilyen törülközők mustráját javarészt már specialistának számító helyi készítőik „papírral rajzolták le" (kopírozták) meglévő darabról. Adva volt tehát egy kereskedelmi célra előállított kézimunka, karakterének kialakulásában a kiindulópont egy lokális paraszti hímzésstílus volt. Ezt azonban erősen átformálta a készíttetők, illetve a közvetítő kereskedői rétegnek részint a polgári vásárlók igényeit, részint az előállítás gazdaságosságát szem előtt tartó beavatkozása. E kínálat a szervezett kereskedelem és spontán kereskedés révén - másodlagosan, hiszen nem nekik szánták eredendően - eljutott egy viszonylag távoli vidék paraszti lakosságához. E paraszti népesség hagyományos kultúrája ekkor már erősen felbomlóban volt, kistáji csoportok szerint e bomlási folyamat különböző fázisát mutatta, illetve egy adott közösségen belül is megosztott lehetett e vonatkozásban. A termékek elfogadásának ebből fakadóan különböző motivációi rajzolódnak ki. A polgárosodásban leginkább előre haladott rétegeknél a városi divat követéséről volt szó. A kínált áru az adott formában, változtatás nélkül lett tárgyi világuk része egy rövidebb időre. Lényegét tekintve a felsőbb osztályok aktuális divatjának utánzásaként fogható fel - a templom közvetítő szerepével - az ilyen szellemben készült egyházi textíliák kisugárzása. Itt nem az adott termék közvetlen elfogadása történt, hanem a díszítmények több-kevesebb módosításon átesett adaptálásáról volt szó. Ez az áttétel megtörténhetett az előállítás helyén is, igazodván immár a megismert falusi vásárlók igényeihez. A hagyományőrzőbb közösségek esetében részint azon hímzett termékfajták számíthattak érdeklődésre, amelyek hiányt pótoltak. Ilyenkor előfordult, hogy a készítőknek a kínálatot igazítani kellett a helyi igényekhez. Azonban vásárlóra találhattak e körben olyan termékek is, amelyek pusztán csak megtetszettek az adott faluban, s helyi divattá váltak - úgy, mint korábban más kézműves vagy ipari termékek is. S utóbb ezek másolatai, saját ízlés szerint továbbformált változatai beolvadtak a helyi viseletbe, lakáskultúrába, illetve díszítményeik - bár különböző előjellel - formálták az ideig-óráig még egységes helyi hímzésstílust. IRODALOM K. CSILLÉRY Klára 1983 Folklorizmus, historizmus és továbbélés egy Kalocsa környéki falu népművészetében. Ethnographia XCIV. 353-582. DAJASZÁSZYNÉ DIETZ Vilma 1953 Mezőkövesdi hímzésminták. Magyar Népművészet XVIII. Budapest DAJASZÁSZYNÉ DIETZ Vilma - MANGA János 1954 Nógrád megyei szabadrajzú hímzések. Magyar Népművészet XIX. Budapest
