Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

KAPROS MÁRTA A matyó hatás nyomai a nógrádi U?(tiCÍQiltúrában Az eddigi kutatásokból több-kevesebb részletességgel ismerjük a matyó kézimunkák országos és külföldi terjesztésének alakulását.

1 Én most a másik oldalról, a vásárlók - azon belül is a falusi befogadók

2 - felöl közelítve szolgálok a kérdéshez adalékokkal. A kiindulópontot olyan adatok jelentették, amelyek több évtizedes Nógrád megyei tárgygyűjtéseimhez kapcsolódtak. A helyi textilkultúra dokumentálása során természetszerűleg rögzítettem, ha abba itt-ott - úgymond - matyó szál is keveredett. A kérdéskör célirányos, szélesebb körű feltárása minden bizonnyal hasznos tanulságokkal járna nemcsak a matyóság, hanem általában a népművészet legújabb stíluskorszakának kutatásában. Itt most csak néhány szempont felvetésére vállalkozom, nógrádi példák illusztrálásával. Elöljáróban aláhúzom, hogy a továbbiakban a matyó hímzések kereskedelmi célból készült rétegéről lesz szó, továbbá elsősorban a tárgyak által közvetített hatást vizsgálom. Abban a tekintetben Nógrád is belesimul az általános képbe, hogy a balassagyarmati úri házakban a két világháború között terjedtek a különböző matyó termékek. Beszerzési útjuk változatos volt: a vásári, az üzleti kereskedelem egyaránt közvetíthetett. Ha valahol, itt az új határok miatt közvetlenül érintett, általuk jelentős hátrányba került kisvárosban a középosztály fogékonynak bizonyult a trianoni trauma feldolgozását célzó ideológiákra. A csonka haza határai közé szorult népművészet felértékelődése persze nem mindig volt így tudatos.

3 Illetve akik körében igen, ott az érdeklődés idővel a helyi, környékbeli népművészet felé fordult.

4 Nógrádban az 1930-as évektől vannak adatok a mezőkövesdi batyuzó asszonyok megjelenésére.

5 Útvonalaik nem feltártak, körzetükről csak esetleges adatok szólnak, annyi azonban körvonalazódik, hogy a megye keleti felét célozták meg inkább. Egyidejűleg a nagyobb vásárokon is rendszeresen feltűntek matyó hímzéseket kínáló árusok, „akik városi ruhájuk elé matyóforma kötényt akasztanak". A „mű-matyó kézimunkák" iránti érdeklődés azonban a helyi értelmiség egy részében ellenérzést váltott ki. A vármegyei múzeum igazgatója már 1935-ben, a helyi sajtóban keményen fellépett az olcsón kínált, „idegen" hímzéseknek a palócság körében való, járványhoz hasonlított terjedése ellen - számítván a községek vezetőinek közbelépésére.

6 A megyei tanügyi tanácsos rendeletben utasította a tanítónőket, hogy igyekezzenek saját községük régi hímzéseit felkutatni, s ezeket tanítani kézimunka órán a leánykáknak, ízlésformálással védekezve a külső hatás ellen. Mindennek természetesen különösebb foganatja nem volt, s a falusiak érdeklődése a matyó termékek iránt tovább szélesedett (1. kép). Az előadás szövegének részben átdolgozott, bővített változata időközben megjelent. Vö. KAPROS 2003-2004: 225-238. 1 Részletes összefoglalását további irodalommal 1. FÜGEDI 1997: 53-62. 2 Vö. HOFER-FÉL 1975: 51; FÜGEDI 1997: 62-63. 3 FÜGEDI 1997: 62. 4 KAPROS 1998: 13. 5 Adataim szervesen illeszkednek abba a képbe, amit Fülemile Ágnesnek a matyó asszonyok házaló kereskedelmét bemutató, átfogó feltárásából ismerünk (FÜLEMILE 1991). Az ott részletesen megtalálható irodalomra csak akkor hivatkozom, ha konkrétan Nógrád megyét érintő adalékkal szolgál az adott mü. 6 FÉNYES 1935. A dolgozatban az előző mondatok idézőjelbe tett megfogalmazásai az újságcikkből valók.