Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
szegett ködmönt ekkor már fekete gyapjú- vagy selyemfonallal varrták ki. A guba, a kankó már kizárólag az emlékezetben élt, az egykori szürposztó öltözetek közül már csupán a szűrt használták. Az 1880-as években már csak az idős emberek viselték az évtizedekkel korábban készült, egész életre szóló, tarkán hímzett cifraszüröket: a középkorúaké már fakóbb volt, és a polgári ízlés felé közelítő, a legújabb szűröket egyszínű vörössel, zölddel, majd fekete fonallal varrták ki. 17 A felszabadult jobbágyság első nemzedéke a jobbágykor ruhaféléit tette díszessé, a szűcsök és szürszabók a subát, ködmönt, cifraszűrt tették a paraszti presztízst kifejező, reprezentatív öltözetdarabbá. Az 1860-as évektől az úri osztály, az értelmiség - mintegy tüntetésképpen - fekete, zsinóros posztóruhát, „magyar ruhát" viselt. A 19-20. század fordulóján Mezőkövesd parasztnépének újabb nemzedéke már ezt az előképet tekintette mintának (11. kép). A zsinóros „magyar ruha" későn és szabásának késői változatában jelent meg Mezőkövesden. Az ellenzős magyar nadrág éppen az 1880-as években váltotta fel a rajthúzlit, de nem volt hosszú életű: hamarosan az ellenző nélküli, hasítékában gombolódó nadrág követte. Kövesden a férfiak nemcsak a vászongatya, a nadrág elé is felkötötték a ruhát kímélő kötényt, a surcot, ami ünnepi, hímzett formájában hamarosan a férfiöltözet ékessége lett. A dolmány alatt a cifrán zsinórozott mellény piros vagy kék, az 1890-es években már fekete posztóból volt (12-13. kép). A zsinórdíszes, fémgombos mellényt egy mezőkövesdi legény 1891-ben készült summásigazolványának fotóján is láthatjuk, 18 amit a szvettere felett viselt. A matyók derékban szabott, csákóra vágott, de hátul fodros deréktoldású, szőrmés bőrrel bélelt, állógalléros felsőkabátja a falusi kurta nemesek, parádés kocsisok, hajdúk felső ujjasait másolta. Ez is csak az 1880-as években jelent meg a matyó legények vállán, lényegében a ködmön kék posztóval borított változataként. Az ujjas elejét és hátát is sűrű, fekete zsinórozás díszítette. Valószínűleg ilyen matyó öltözetet varrt Munkácsy Mihálynak is egy mezőkövesdi szabó, Korstenszky Sándor 1884-ben. 19 Az 1890-es évekre ez lett a fiatalság díszruhája, de rövidre szabott pályafutása az 1900-as évek legelején megszakadt, amikor elterjedt a rokknak nevezett rövid télikabát. 20 A 19. század végén a mezőkövesdi férfiviselet egyszerre több korszakot jellemző változáson esett át nagyon rövid idő alatt. Még nem hagyta el teljes mértékben a jobbágykor öltözeteit, és nem is követte azon nyomban a polgárosodott napi divatot. Előbb a matyók is, ha csak egy évtizedre is, megszerezték maguknak a nemesi öltözet vagy inkább a „magyar ruha" számukra elérhető változatát. De mik voltak a 19. század végén a matyó női viselet jellemzői? Ok sem akarták elveszteni az esélyt, hogy egyes, a nemesi öltözetre jellemző darabokat birtokoljanak, az ő ruhatárukban is megjelent a mente, amikor másutt már a parasztnők körében is idejétmúlt volt. Régies vászon alsóruháik felett az 1890-es évektől megjelent egy városias, fodros aljú alsószoknya, ami a matyó szoknya jellemző körvonalát kialakította 21 (14. kép). Ez a szoknyavonal - Broby-Johansen 22 nemzetközi viseletváltozásokat összefoglaló kötete szerint - az európai viselet történetében csupán erre az évtizedre volt jellemző, vagyis a 17 GYÖRFFY 1956: 40-41., 46. 18 FÜGEDI 1997: 105. 19 N. N. 1884: 3. - „Olyan iparos, aki hasonló öltönyöket tud készíteni, munkáival mint kitűnő szabó iparos, de mint a népviseletet oly híven visszatükröző öltönnyel, igen előnyösen vehetne részt a jövő évi országos kiállításon" - írta az öltönyről a lap. (Lásd ehhez: Katona Edit tanulmányát és a XLVII. színes képet. - A szerkesztő megjegyzése.) 20 GYÖRFFY 1956: 48-51. 21 A „dúsfodrú alsószoknyáról" és a „hendergőről": ISTVÁNFFY 1896: 80. 22 BROBY-JOHANSEN 1969: 267.
