Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

varrásunk, a legtöbb esetben színezett selyemszállal varrunk, de lehet más, az eredeti textíliához hasonló, vékony szál is. Erre nincs pontos recept, ezt mindig az adott tárgy jellege dönti el. Kiállítási szempontok A legkörültekintőbben tárolt, konzervált, restaurált tárgy is rövid idő alatt jóvátehetetlen károkat szenvedhet, ha - kiállításba kerülve - nem biztosítjuk számára a megfelelő körülményeket. A textíliákat legcélszerűbb alátámasztva, azaz fektetve kiállítani. Ha erre nincs lehetőség, akkor törekedjünk arra, hogy csökkentsük a felfüggesztett textíliák súlyát a legjobb súlyelosztással. Ez történhet például sík textileknél tépőzár felvarrásával, vagy viseleteknél úgy, hogy egy nehezebb szoknyára kantárt készítünk, és a bábu vállára annak segítségével függesztjük fel. Ne szögeljük, ragasszuk, ne gyűrjük a kiállított textiltárgyakat, és csak pormentes vitrinekben állítsuk ki őket (3. kép). Nem minden esetben kell az eredeti tárgyat kiállítani, az értékesebb textileknél készítsünk inkább rekonstrukciót. Állandó kiállításban a viseleteket célszerű időnként kicserélni, mert a több éves kiállítás időtartama alatt anyaguk sokat öregedhet. A női viseletek kiállításánál gyakori probléma, hogy a bábukon a szoknyák nem állnak olyan szépen, mint ha keményítve lennének. Ezt a hatást elérhetjük előre elkészített farpárnák alkalmazásával. Ezeket a párnákat mosott vászonba varrt vatelinból készíthetjük. 3. kép. Helytelen kiállítási mód: nyers fenyőlécre alábélelés nélkül felfüggesztett néprajzi viseletek