Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

nagy körültekintést igényel. A legtöbb sérülés a viseleteknél és a síktextileknél is a helytelen bánásmód miatt következik be. Ha azt mondjuk, megfelelő műtárgykörnyezet, szinte mindenki egyre gondol: hőmérséklet, páratartalom, megvilágítás, kártevők elleni védelem. Valóban, ezt is jelenti, de ennél egy kicsivel többet, hiszen hiába optimális egy raktár hőmérséklete, ha rossz az épület állaga, hiába védjük a tárgyakat a kártevőktől, ha szabad polcokon, egymásra halmozva tároljuk a textíliákat, kitéve a porszennyezésnek, amely a rossz nyílászárók miatt lepi el azokat. A megelőző (preventív) konzerválás szemlélete éppen ezen igyekszik változtatni: tudatosítani próbálja, hogy a gyűjteményi anyag megóvása a múzeum egész működésének függvénye, és nem csupán a restaurátorok és a gyüjteménykezelők feladata. Sok esetben a műtárgyvédelmi problémák megoldása nem pénz, csupán odafigyelés, a feladatok megosztásának kérdése. A megelőző műtárgyvédelem szemlélete kapcsán a feladatok racionálisabb, pénzkímélőbb megoldására nyílik lehetőség, de ez csak közös együttműködés alapján valósulhat meg. A preventív konzerválás definíciója a következő lehet: a műtárgyak épségét nem veszélyeztető mérések és tevékenységek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megakadályozzunk mindenfajta elkerülhető károsodást. Tárolás, raktározás Az optimális textil- és viseletraktározáshoz ajánlatos néhány alapvető tárolási alapelvet figyelembe venni. A textíliákat erre a célra kialakított raktárhelyiségben, ezen belül pedig anyagfajtánként még egymástól is elkülönítve tároljuk, így az esetleges fertőzéseket lokalizálni tudjuk. A textilraktár lehetőleg az épület legészakibb pontján helyezkedjen el, mivel az épületnek ez a része melegszik fel legkevésbé, és itt szűrődik be a legkevesebb fény. Törekedjünk arra, hogy a természetes fényt kiszűrjük a raktárhelyiségből, vagy ha ez nem lehetséges, az ablakokra az UV sugarakat elnyelő fényvédő fóliát szereltessünk. Mivel ennek beszerzése a legtöbb múzeum anyagi lehetőségeit meghaladja, megoldást jelenthet a fehér molinóvászon függönyök felszerelése is. A mesterséges fény ne haladja meg az 50 lux fényerősséget. Fontos szempont múzeumi textíliák raktározásánál a klíma. Az ideális érték az állandó 55-60% relatív páratartalom és a 16 °C hőmérséklet lenne, ezt rendszeres mérésekkel be tudjuk állítani. Amennyiben az érték kisebb, a légnedvesség párologtatók, párásító berendezések segítségével, illetve a helyiség hőmérsékletének csökkentésével növelhető. A relatív páratartalom csökkentése a hőmérséklet emelésével, légszárítók, klímaberendezések vagy pufferanyagok (szilikagél) alkalmazásával történhet. Mivel a hőmérséklet emelkedése szintén károsítaná a textíliákat, a légszárító és klímaberendezés pedig általában elérhetetlen a múzeumok többsége számára, legkönnyebben alkalmazható levegöszárítási mód a szilikagél alkalmazása, melyet lapos tálcákon szétterítve a szekrények tetején vagy a polcokon elhelyezhetünk. A telítődött szilikagélt időnként regeneráljuk, és újra használhatjuk. A raktári bútorokat lehetőség szerint semleges anyagok felhasználásával kell elkészíttetni. Ehhez legalkalmasabbak jelenleg a fémből készült, fiókos textilszekrények, melyek könnyen kezelhetők és a legjobban szűrik a port. Amennyiben erre nincs lehetőségünk, és nyitott polcokon vagyunk kénytelenek tárolni a textíliát, a polcok elé előmosott molinóvászon függönyt szereljünk fel,

3 ami a por nagy részét kiszűri, elszennyeződése esetén pedig tisztítható. 3 Ha a függönyt körben tépőzárral szereljük fel, még jobban kizárhatjuk a port.