Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

helyen tányérfestő részleg alakult, később itt festették a matyó tojásokat is. Az 1980-as években a szövetkezet évi 120 ezer db népviseleti babát, 100 ezer hímzett blúzt, 150 ezer hímzett dobozt, 200 ezer db különféle tűpárnát, 17 ezer hímzett garnitúrát, 80 ezer db festett tojást, 40 ezer db festett tányért készített. 1981. évben, a fennállásának 30. évfordulója alkalmából a szövetkezet legszebb termékeiből 150 db-ot adományozott Mezőkövesd városnak 575 ezer Ft értékben. Az adomány legszebb darabjai ma is a Városi Galériában láthatók állandó kiállításon. Az 1980-85 év közötti időszak szövetkezetünk legkiemelkedőbb korszaka volt. Az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején a gazdasági szabályozók negatív irányú változása, a nehezedő gazdálkodási körülmények a mi szövetkezünk életében is jelentős változásokat hoztak. Megszűntek vagy átalakultak, profilt váltottak a nagy külkereskedelmi vállalatok, amelyek termékeinket a világ számos országába eljuttatták. Különösen súlyosan érintett bennünket a Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalat megszűnése, valamint a Népművészeti Vállalatnál a tulajdonosi váltás. Ezek a változások a termékeink iránti kereslet csökkenésével, jelentős piacok elvesztésével jártak. A népművészeti tevékenység fenntartása érdekében kisebb befektetést igénylő, bérmunka jellegű gyártást vállalt szövetkezetünk. Folyamatosan csökkent, míg végül csak a népművészeti termékek készítésére korlátozódott a saját alapanyagos gyártás. A csökkenő mennyiségű megrendelés szükségessé tette a munkacsoportok átszervezését, összevonását. Textil szakágazatunkon a bérmunkás konfekció blúzok gyártása váltotta fel a hímzett blúzok, gyerekruhák készítését. 1991. évben profilbővítést hajtottunk végre: olasz megrendelésre szőrmejátékok gyártását kezdtük meg. Három évig működött a részleg, majd a megrendelő elvitte a gépeit túltermelésre hivatkozva. A sorozatos piacvesztések miatt folyamatosan csökkent a megrendelés, drasztikus létszámcsökkentés vált szükségessé. A szövetkezet évről évre veszteséget termelt, adóssága megnőtt, megkezdődött a vagyon felélése. Először Mezőkövesden a II. számú telepét értékesítette, majd a szentistváni üzemházakat. A dolgozók egy része nyugdíjas lett, a szerencsésebbek másik munkahelyen dolgozhattak tovább, de voltak olyanok is, akik a munkanélküli ellátásra szorulók számát gyarapították. Szövetkezetünk létszáma 1992ben 540 fő, 1997 évben 108 fő. A 2003. évben a közös műhelyben 36 fő dolgozik, bedolgozóként pedig 15 fő. Főleg a természetes, de a kényszerű létszámleépülés kapcsán is, ma már kénytelenek vagyunk nélkülözni a tervező művészek munkáját. Aktív dolgozóként ma mindössze egy népi iparművész tagja van a szövetkezetnek, de vannak, akik a régiek közül még megkeresnek bennünket. Sajnos, időközben Népművész Mestereink közül is mindössze négyen maradtak, a többiek elhunytak. 1994-ben a tagság új vezetést választott. Új piaci kapcsolatok kialakításával, a megrendelések növelésével sikerült a mélypontról kimozdulni. A létszámunk ugyan még ezt követően is csökkent, de a veszteséges termelést megszüntettük, és 1998-tól már szerény nyereséget is termelve dolgozik a szövetkezet, az adósság jelentős részét törlesztettük. Ma mindössze két szakágazat működik: a Népművészet és a Textilruházat. Dolgozóink, tagjaink közül azok maradtak velünk, akik vállalták az évekig tartó küzdelmet a megmaradásért, nem kevés áldozat árán. A piacgazdaság keretei között megnyílt a lehetőség az egyéni vállalkozók előtt. Népművész mestereink és a népi iparművészek közül sokan az általuk készített termékek forgalmazásával biztosítják megélhetésüket. Sajnos, az ő munkájuk mellett ellenőrizhetetlen mennyiségben elözönlötték a piacot a fekete munka termékei is. Mezőkövesd monográfiájának adatai szerint Mezőkövesden 1995-ben már 235 fő rendelkezik „kézi