Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

sajátosan átalakultak. Az aprólékos minta megrajzolása, a kompozíció kialakítása, a pontosságra való törekvés nagy odafigyelést igényelt. Ezeknek a daraboknak a jellegzetessége a hármas szűcsrózsa egymás mellé helyezése váltakozva a levélformákkal, fölöttük pedig a változatos kiegészítő motívumok alkalmazása. (A LXVIII. színes képen jól látható két műselyem fonallal készített sure hímzésdíszítménye: a fiatalasszony szücsös mintájú surcot visel, férje pedig surcrózsás kötényt.) Az 1910-es évekig csak maguknak készítették hímzéseiket a matyó asszonyok és lányok. Azonban ettől az időszaktól a Mezőkövesden jelentkező idegenforgalom eredményeként kereskedelmi célra is vállaltak munkát. Az újonnan alkalmazott, lényegesen olcsóbb műselymes hímzőfonallal a kereskedők által előre legyártatott darabokat hímezték ki, ezeket többnyire a polgári otthonok díszítésére és a városiak számára készítették. A megnövekedett kereskedelmi igény, a nagy volumenű hímeztetés sok asszonynak adott munkát, azonban nagyon kevés fizetséget jelentett. Ezért egyre inkább elsilányult a hímzések minősége, romlott a kidolgozás színvonala is, a mintaelemek aránytalanul nagyokká váltak. A kereskedelmi darabok között elsősorban a lakás díszítésére használható textileket találunk: térítőket, díszpárnákat, ágytakarókat, függönydrapériákat, de megjelenik a matyó hímzés a polgári női öltözeteken: a blúzokon, estélyi ruhákon, sálakon, mellényeken is. Ezeket a termékeket már az eredeti paraszti matyó stílustól eltérő mintakompozíciókkal készítették (L. és LUI. színes kép), és más színezéssel, többnyire az eltérő ízlésnek megfelelően visszafogottabb - ún. „tört" vagy „rothadt" színekkel - csinálták a megrendelők igényei szerint. Néhány ilyen színárnyalat megjelent ugyan a saját használatra készített darabokon is, de csupán alkalmanként. A matyó stílusú hímzés alkalmazásának érdekes területét jelentik a katolikus egyház templomi textíliáin az 1930-as évektől megjelenő kompozíciók: ezeken a konkrétan alkalmazott egyházi motívumok mellett a matyórózsák között megtalálhatók a keresztény szimbólumok is (pl.: a szőlőfürt, búzakalász stb.). A matyó hímzésre jellemző kompozíciós sajátosságok már az 1940-es évekre elvesztették jelentőségüket, a méretében kissé nagyobb motívumokat többnyire a korábbi - adott tárgytípuson jellemző - kötöttségeket mellőzve egymás mellé varrták, amit kiegészítettek kisebb elemekkel: a fő törekvés a hímzett felület nagyságának növelése lett. (Az illusztrációként bemutatott ingujjvég hímzésen ez jól érzékelhető: 8. kép.) Ezzel egy egyszerűsített szerkezet, ismétlődésekkel tagolt mintasor alakult ki, de ugyanakkor a kompozíció szétesetté vált, korábbi kiegyensúlyozottsága - mely a színek és formák harmonikus alkalmazásából adódott - megszűnt. //. kép. Gyerekkötény (HOMN53.718.10.) Kulcsár Géza felvétele