Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

motívum (palmetta) mindvégig egy irányba hajlik, szinte így levélnek is tekinthető (LXIV. színes kép). A fehér lyukhímzéses „körtvés" mintájú ing később jegying lett, s így a vőlegény ünnepi öltözetének elemeként ez a régies forma maradt legtovább divatban (16. kép), még az 1930-as években is ilyenben esküdtek. A későbbiek során piroskék-sárga színezésű kiegészítő elemek tették változatossá ezeket a lyukhímzéssel díszített ingeket (LXV. színes kép). Az idő előrehaladtával a madeiras hímzésű elemek elmaradtak és az ingujj végére szabadrajzú minták kerültek, s újabb díszítményként a cipós horgolás is megjelent sokféle formában (LXVI. színes kép).