Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

4. kép. Lepedővég piros-kék-sárga painutos fonallal hímezve (HOMN 53.715.75.) Kútvölgyi Mihály felvétele fel a különböző virágszerü nagyobb és kisebb elemeket, dúsan körülvéve leveles ágakkal. Ugyanakkor elterjed a térkitöltő szerkesztési mód is, ahol az egymástól függetlenül, elszórtan elhelyezett nagyobb és kisebb virágfejek, és közöttük a felületet teljesen elborító leveles ágak kavalkádjában a színek és formák hangsúlyváltásával teremtenek mesteri egyensúlyt. A lepedővégek motívumainak vizsgálatában az 1880-as években jól megragadható változást jelent az angin alapanyagon újonnan használatba kerülő belina azaz berliner (gyapjú) hímzöfonal, ami egyben a domináns piros szín mellett zöld, sárga, kék és fekete színek alkalmazását is jelenti eleinte. Majd tovább bővül a színskála és a meggyszín (pirosas lila), lila, és a zöld egy másik árnyalata is szerepel. A motívumok között további rózsavariációk, nagyobb elemek jelennek meg: cserfarózsa, akácleveles rózsa, cakkos rózsa, cakkos őszirózsa, cserfás csillag (5. kép és LVIII. színes kép, valamint XXVI., XXIX., XLIV. színes kép, 3-5. mintarajz). 5. kép. Gyapjúfonallal hímzett lepedővég (HOMN 53.714.2.)Kulcsár Géza felvétele