Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

Domanovszky György, Dobrovits Aladár is hozzászólásában. A kiállítás megrendezésének anyagi feltételeit a HISZÖV biztosította, a NIT a művészeti irányításért vállalta a felelősséget. 1959. Létrejött a NIT Szaklektorátusa, a népművészet területén kutató és legkiválóbb alkotó szakemberekből. Minden szakágnak külön szaklektora lett. A Népművelési Intézet (volt Népművészeti Intézet) szervezésében a népi díszítőművészet területén megindult az amatőr mozgalom országos szintű vezetőképzése. A NIT és a Népművelési Intézet a Népművészet Mestereinek kétévenkénti találkozóját ettől az időszaktól rendszeresen megtartják. Népművészeti tájházak alakulnak: Kalocsa, Tápé, Hódmezővásárhely, Heves, Sárköz (Decs). Ezekben az egyes tájegységekre jellemző hagyományos népművészetet és az abból kialakult népi iparmüvészetet mutatják be. A Népi Iparművészeti Tanács és a Népművelési Intézet kezdeményezésére országos népművészeti szakági pályázatok kiírására kerül folyamatosan sor az illetékes megye vezetőivel mind az öt szakágban: Kis Jankó Bori emlékére országos hímzéspályázat (Mezőkövesd 1963. - LV-LVII. színes kép), Gerencsér Sebestyén országos fazekaspályázat (Siklós 1966.), id. Kapoli Antal országos faragópályázat (Balatonlelle, 1967.) „Sárközi Emlékdíj" Országos Szőttespályázat (Szekszárd, 1967.), Országos Kismesterség pályázat a (1982.) NIT, a HISZÖV és a Népművelési Intézet (Magyar Művelődési Intézet) szervezésében. 1961. II. Országos Népi Iparművészeti Kiállítás. Bemutatta azt a folyamatot, amikor a népi díszítőművészet mellett a népi iparmüvészetnek is jogosultsága van, és ezek az új müvek hogyan illeszthetők be a korszerű öltözködés és lakáskultúrába. Megindult a tervező iparművészek későbbi munkáját segítendő dokumentációk, adattárak kialakítása, melyhez a múzeumok is segítséget biztosítottak Mezőkövesden, Hevesen, Kalocsán, Kiskunhalason, Siófokon (karádi hímzés). A NIT dokumentációjának alapját ez a munka vetette meg. A legkiválóbb, szinte felmérhetetlen jelentőségű Dajaszászyné Dietz Vilma mezőkövesdi hímzésanyaga (4. kép és LV. színes kép) és Tompa Béláné hevesi szőttes dokumentációja. A NIT vállalta ennek a munkának a teljes anyagi fedezetét. A három példányban készült dokumentációból egy a Néprajzi Múzeum Adattárába, egy a területileg illetékes szövetkezet tulajdonába került, végül egy példány a NIT dokumentációjába jutott. Ezek közül a mezőkövesdi dokumentációt találtuk meg egyedül a Néprajzi Múzeumban, a hevesi és a mezőkövesdi szövetkezetekben pedig megvan a nekik készített példány.

9 Sajnos, a többi sorsa ismeretlen. A viták természetesen tovább folytatódtak a mai népművészet jogosultságának kérdéséről, melynek lényege az volt, hogy a tárgyalkotó népművészet korszaka lezárulte, és van-e jogosultsága folyamatában a népi iparmüvészetnek. 1966-ban megnyílt a III. Országos Népi Iparművészeti Kiállítás. Az eddig elért eredményeket mutatta be. 1968. Felülvizsgálták a népi iparművészet továbbfejlesztésének kérdéseit. Átszervezték a NIT-et és módosították ügyrendjét, a Lektorátus szabályzatát. 1969. A NIT támogatásával a Déri Múzeum, a NIT és a Hajdúszoboszlói Múzeum anyagából kiállítást rendez (Varga Gyula és Varga Marianna). 9 A Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet 2005-ben megszűnt. A „Matyó Népművészeti Dokumentáció" anyagát Mezőkövesd Város Önkormányzata vásárolta meg, feldolgozásra és közzétételre Mezőkövesden a Városi Könyvtárnak adta át az archív anyagot ugyanebben az évben. A szerkesztő megjegyzése.