Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

„ragyogóégetés" után varrt surcokkal oldotta meg, amelyeken a korábban is kézi hímzésű, dúsan áramló rózsás mintát már nem a gyári méteráru-félék, hanem azok kézi hímzésű és rojtkötésű utánzata egészítette ki, hatásában híven utánozva anyagukat (arany helyett ragyogó narancs, ezüst helyett villogó fehér), technikájukat (pl. vert csipke, rojtozat) és mintázatukat. Az 1920-as évek végének divatját egy ujjasos, szintén „ragyogó" nélküli női öltözettel dokumentálta.

6 Györffy István muzeológiai tevékenysége során nagy súlyt fektetett a már korábban múzeumba került műtárgyak adatolására, azaz megszólaltatására. Ez a törekvése nyilvánul meg a Fél Edit gondozásában és kiegészítéseivel posthumus megjelent, s a téma szempontjából legfontosabb munkájában, a Matyó népviseletben. Valószínűleg Györffy hatása figyelhető meg abban, hogy a kövesdi születésű Herkely Károly (1916-1942) etnográfus a régebben, pl. Bátky által gyűjtött műtárgyakat azonosító leírókartonokon a későbbi időkre érvényes ismeretei szerint pontosította a használati helyeket. 1936-tól Fél Edit vette át a Textil- és viseletgyüjtemény vezetését. A meghatározó személyiségek sorában ő szolgálta a leghosszabb ideig, 35 éven át a gyűjteményt. A kutatónők (például az ekkor mellette dolgozó Palotay Gertrúd) belépése a nőiesebb témáknak - a nők házi foglalatosságának, a vászonhímzéseknek, a falusi ízlés megnyilvánulásainak - mélyreható vizsgálatán kívül, friss, újszerű látásmódot is hozott. A tárgyi világot ugyanis nemcsak kívülről és a készítők oldaláról, hanem a használók felöl közelítették meg, mintegy belehelyezkedve abba a társadalmi közegbe. Fél Edit működésének e korai korszakában már körvonalazódtak azok a földrajzi tájak, etnikai csoportok, amelyekkel behatóbban kívánt foglalkozni. Bár igyekezett gyüjtökörzetét az egész Kárpát-medencére mind jobban kiszélesíteni, de az igazán nagy gyarapítási eredményei a textil- és viseletkultúrájukban legkarakteresebb „gócpontokhoz", így Kalotaszeghez, a Sárközhöz, az újonnan felfedezett Kalocsa-környékhez, valamint - Györffy István tanítványaként és a matyó népviseletről írott kézirata gondozójaként - Mezőkövesdhez kötődtek. A matyóság megismerésére minden alkalmat megragadott, így például az 1940-es években részt vett az Idegenforgalmi Hivatal által a nagyközségben megrendezett ruhabemutató zsűrizésén. Fél Edit Györffyvel ellentétben, nem az egyes darabokból összeállított, az élettől sokszor elvonatkoztatott sorozatokat, hanem a valóságban tényleg összetartozó, egyidejűleg megjelenő együtteseket tartotta a legfontosabbnak muzeológusi pályája kezdetétől fogva: „Igyekeztem az egyes ütőképes, pl. évszámos példányok mellett olyan együtteseket behozni, melyek a már történelmi múlttá váló paraszti életet kiállítás vagy egyéb bemutatás keretében talán alkalmasabbak az utókornak felidézni, mint az egyes darabok."

66 Ebben a szellemben vásárolta meg kereskedőtől egy karonülő kislány korozsmaruháját,

67 és az 1910-es évek elejének női öltözettípusát. Az utóbbi együttessel vált teljessé az 1890-es évektől az 1920-as évek végéig terjedően az időbeli sorozat, amely bemutathatóvá tette a kövesdi női divat tízévenkénti alakulását. Az 1942-es esztendő pedig meghozta az első olyan műtárgyat, egy szűcsselymes hímzésű tarsolyt, amelyet matyó parasztasszonnyal varrattak ki úri használatra.

68 A gyűjtemény nemcsak gyarapodott, hanem időnként pusztult is. A II. világháborúban Budapest ostromakor a visszaemlékezések szerint egy - tárlóban maradt 65 NM ltsz.: 131970-131976 66 FÉL 1970: 10. 67 NM ltsz.: 134778-134780 68 NM ltsz.: 138641