Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
építészeti fényképfelvételeket készítettünk. A fényképezésre a matyó községekben is kiváló gondot fordítottunk s összesen 120 felvételt csináltunk." 49 Bátky Zsigmond terepmunkája során gondot fordított a helyi elnevezésekre és tárgyak életére vonatkozó értesüléseinek megörökítésére, ezért a leltárcédulákon elsőként rögzített ma már forrásértékű információkat, amelyek célkitűzéseire is fényt derítenek. A jelentés szerint Bátky mindhárom matyó községben, sőt a tágabb körzetben is megfordult, és tapasztalatairól mindenhonnan fényképfelvételeken számolt be, de textil- és viseletdarabokat csak Mezőkövesdről és Tardról hozott. 50 Ez arra mutat, hogy a három matyó település közül e két, díszítőművészetében és viseletében leginkább eltérő község tárgyi világának összehasonlítása érdekelte. Miközben a korszak etnográfiájában egyre erősebben jelentkező történeti szemlélet hatására ő is elsősorban a régiesnek számító, azaz a jobbágyfelszabadítás előtti időkre utaló objektumok megmentésére koncentrált, egyúttal arra, a ma kutatóját is leginkább foglalkoztató kérdésre kereshette a választ, hogy mely vonásokban nyilvánultak meg Tard és Mezőkövesd kultúrájának közös gyökerei, mikortól és miben jelentkeztek a később egyre markánsabbá váló különbségek. Ezzel magyarázható, hogy mindkét településről következetesen ugyanazokat a tárgytípusokat kereste. A lakástextíliákat tekintve, a matyó hímzésstílus alakulását dokumentáló darabok közül Tardról és Mezőkövesdről egyformán gyűjtött olyan, a fellelhető legrégebbi réteghez tartozó díszes lepedővégeket, amelyeket fehér vagdalásos-laposöltéses technikával, mértanias mustrával, vagy piros és kék pamutfonallal szálszámolásos (keresztöltéses) kivitelben, egymás mellé rendezett csillagos, virágtöves mustrával ékesítettek (1. kép, XLII. színes kép). 51 Közöttük különlegesnek számít az átmenetek finom rendszerét érzékeltető tardi halottas lepedővég, amelyen a vagdalásos sorok egyhangúságát a piros-kék pamutfonalas, keresztöltéses, virágkorsós - virágtöves - oltáros - kakasos minta oldja fel. A mezőkövesdiek különváló fejlődését az újabb rétegbe sorolható szabadrajzú (döntően laposés száröltéses) textíliákkal képviseltette a kutató. Az ott-tartózkodásakor divatos tarka gyapjúfonalas és szűcsselymes, már sajátosan matyós példányok helyett azonban - az eltűnőben lévő múlt relikviáiként - a piros-kék pamutfonallal hímzett korai szabadrajzú rozettás-„cipés", illetve „cipés"-madaras, továbbá piros-kék színösszeállításában régi stílusú, de uralkodó rózsás motívumaiban, és összesűrített kompozíciójában már az új parasztos hímzésekhez húzó „lepedőfiók"-okat gyűjtötte. „Ezeket a lepedőket a férjhezmenendő lányok örökölték az anyjuktól. Ezekkel volt letakarva a menyasszonyi ágy, a mit kocsin vittek el a háztól. Az esküvő után ládákba rakták s ezekben temetkeztek el. Ilyeneket ma már nem csinálnak, hanem selymes, «matyos» lepedőket. Átlag 50-80 évesek." Tard megkésett fejlődését az ott tovább használt és ezért nagyobb számban megmaradt páros madaras-csillagos, szedettes hímü szőttes „felhaj vagy fejeihaj (felső haj, párnahaj)"-ak jelezték, amelyekről megtudható, hogy „régi darabok, állítólag bevándorolt tót takácsok szőtték, ma már boltból veszik a párnahajat s ezt «turbuk»-nak nevezik." Bátky ugyancsak mindkét faluból vásárolt a népviselet egységes szintjére utaló ruhadarabokat, így a 19. század második felében használt, piros-kék pamutfonállal, szálszámolásos technikával kivarrt, névvel és esetenként évszámmal ellátott vászonkötényeket, valamint ezüstsujtással és gyapjúfonalas hímzéssel, gránátalmás mintával NM1 50/1906 50 NM F 7918-8018 Ltsz.: 70903-70975, 71002 51 Fotón: NM ltsz.: 70964 és 70954
