Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

KATONA EDIT Ä matyó kutatás vetüUte a 9{éprajzi Múzeum TepttU- és viseCetyyűjteményében A 19. század második félében, amikor a romantika korszakát követően a népköltészet, népszokás, s a népviselet felfedezése után a tudományos, művészeti, és közérdeklődés a parasztok díszítőművészetére is rácsodálkozott, akkor Magyarországon a hagyományos népi kultúra tájilag differenciáltan, még kiterjedt, de már érzékelhetően zsugorodó szigeteken élt. A figyelem először az akkori soknemzetiségű Magyarország falusi műveltségének változatosságára, majd a magyarságon belül azokra a néprajzi tájakra, csoportokra irányult, amelyekről úgy vélték, hogy leginkább megőrizték az „ősi" magyar vonásokat (pl. székelyek, palócok). A 19. század végére azonban ez a kitüntetett figyelem egyre inkább a kalotaszegiek, majd a mezőkövesdi matyók népi kultúrájára fókuszált. Felmerülhet a kérdés, hogy miért éppen a mintegy negyven falut és közel húszezer lakost magába foglaló, Kalotaszeg néven ismert történeti-néprajzi táj, majd a vele népességszám tekintetében közelítőleg azonos három, matyónak tartott község (Mezőkövesd, Tard, Szentistván) egyike, az 1900-as népszámlálási adatok szerint majd tizenhatezer lelket számláló Mezőkövesd vált először a magyar népi kultúra reprezentánsává? A művelődés- és művészettörténet, valamint a néprajztudomány a kiválasztódási folyamat számos okát tárta már fel.

1 Jelen tanulmány a helyi közösségekből belülről fakadó, valamint a nemzetközi és a magyar szellemi áramlatokkal összefüggő számtalan tényező közül csak azokat a - mindkét néprajzi tájra/csoportra vonatkozó - közös vonásokat emeli ki, amelyeknek az adott történeti pillanatban bekövetkező szerencsés együttállása más megvilágításba helyezheti, és tovább árnyalhatja „elhíresülésük" szükségszerűségét. A két néprajzi táj kiemelkedését az 1870—1880-as években szinte minden műfajban, s különösen a textil- és viseletkultúrában kivirágzó gazdag népművészetük alapozta meg, amely Mezőkövesd esetében az elemi erővel jelentkező új, színpompás és lendületes virágornamentikájú matyó stílus megszületésének időszakával esett egybe. A gazdasági és társadalmi különbségek ellenére, a külső szemlélő számára egységesnek tűnő, rendkívül karakterisztikus népi kultúrájuk kialakulása a szívós nagycsaládi kötelékek fennmaradásával, valamint az endogámiával is jellemezhető nagyon erős belső közösségi koherenciával függött össze. Ez Kalotaszeg esetében a környezettől elkülönülő magyar nemzetiségükből, reformátusságukból, a matyóknál a szomszéd falvak reformátusságától eltérő római katolikus vallásukból fakadt. Önazonosságukat buzgó vallásosságuk, és határozott történeti tudatuk is fokozta. A mezőkövesdiek emlékezetében elevenen élt a múlt: „úgy hallottam mindig az édesapámtól, hogy szittya magyarok vagyunk. Aszt ám Mátyás királytu matyó nevet kaptunk", „Mátyás király választott népe volt a kövesdi, innen nevezték el".

2 A szájhagyomány nyomában szinte mindenki, legyen az újságíró vagy tudós, megemlítette, hogy a mezőkövesdi nép Mátyás király külön szabadalmával dicsekszik, nagyon büszke mezővárosi múltjára, ragaszkodik régi bevett szokásaihoz, s 1 KÓSA 1998: 161-162, 302-304., BELLÁK 1986: 21-25., KESERŰ 1987: 142-143 , 29-210., FÜGEDI 2001. 2

K. CSILLÉRY 1951: 34., SÁNDOR 1951:25.