Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
52. 118. 1. és V. 99. 6. 1.), ingválldísz (D. Gy. 1904.), mellplasztron (D. Gy. 1915.) díszítményein. A textil alapú matyó díszítmények mellett jellegzetes mintakinccsel találkozunk a selyembrokát, szövet, posztó és bőr alapú matyó viseletek körében is. A 18. század végi szentistváni női mellényt (D. Gy. 1500.) a mintás selyembrokátra varrt, csigavonalban elrendezett fémszálsujtások teszik különlegessé. Igen korai, a 19. század első feléből származik a tardi legény melles (D. Gy. 572.) ónfoglalatú tükör gombokkal, apró óngombokkal és a régi tardi főkötő ornamenseit tükröző mintájával. 1870 körül készült a mezőkövesdi teljes női öltözék vattás réklije (D. Gy. 18^5.) aranysujtásos, ragyogós, fiitteres díszítménnyel, ón csatpánttal és réklikoszorúval. A hozzá tartozó kötény (D. Gy. 1896.) sujtásos díszítménye, kecskeszőrből készült vert csipke széle, valamint a sátoroskendős fejdísz (D. Gy. 1897.) egyaránt tökéletesen harmonizál a viselet többi darabjával. 1870-es évekbeli a szentistváni teljes viselet kúpos pártás, gyöngyös fejdísze (D. Gy. 1898.) és a sötétkék posztó alapú, piros és világoskék fonállal kivarrt virágmintákkal, gazdag selyemszalag- és zsinórdíszítményekkel ellátott női kabát vagy vizitke is (D. Gy. 698.). Az 1880-as évekből származik a cifrán kigombozott, fekete vékony zsinórral díszített, mezőkövesdi férfilajbi (D. Gy. 684.) is. Különleges ritkaság a D. Gy. 594. számú, 18. század közepi, házilag készült tardi női bőrködmön (XXXIX. színes kép), amit egykoron a nők panyókára vetve viseltek templomba menet. A fehér báránybőr alapú, egyedi szabású ködmön vörös irhás rátét virágmintáit díszes selyemöltések is gazdagítják. A 19. század utolsó harmadát képviseli az a két mezőkövesdi kuzsu, női ködmön (V. 1930. 39. és V. 52. 90. 1.), melynek fehér báránybőrre varrt, harmonikus színvilágú, szücsselyemmel hímzett mintázata jelentősen hatott a matyó textilhímzések alakulására. A Déri Múzeum matyó gyűjteménye értékét tovább növeli az a tény, hogy viseleti darabjaiból több teljes öltözet állítható össze. Déri gyűjtési szempontjai között szerepelt ugyanis az egyedi, kiemelkedő értékű tárgyak felkutatása mellett az egyes korszakokat, életkorokat és rétegeket hitelesen megjelenítő, komplex öltözékek összeállítása is. így a rendelkezésünkre álló anyagban megtalálható egy 19. század végi női szentistváni viselet, egy 1870-es évekből származó mezőkövesdi női viselet (XL. színes kép), egy 1880as évekbeli matyó legényöltözet, egy 19. század végi matyó, első gyermek után hordott menyecskeviselet és egy 19. század végi fiúruházat. Az alkalmazott népművészeti alkotások, melyek az egykori hagyományos funkciójú matyó díszítményekkel ellátott tárgyakat új funkcióval örökítik tovább, kétféle változatban vannak jelen a gyűjteményben. Vagy mindenféle változtatás nélkül, egyes viseleti daraboknak találtak új funkciót, pl. az egykori ingujjvégek falvédőként és térítőként kerültek be az otthonokba (V. 55. 22. 1.). Egyszerre jeleníti meg az ingujjvég hímzett és a lajbi sujtásos díszítményét a V. 99. 10. 1. számú falvédő. Ezek a tárgyak már többnyire a matyó hímzés legutolsó korszakát képviselik. Az alkalmazott népművészeti alkotások másik csoportja már az új funkcióra létrehozott, önálló tervezésű munka, ezek többsége - felrúgva a hagyományos mintaszerkesztések és színezések alapelveit - nem tartozik a kvalitásos munkák körébe, de mindenképpen egy létező divathullámot tükröz (falvédő: V. 1939. 80. vagy V. 89. 11. 1., terítő: V. 89. 39. 2. 1.). A tárgyi anyagon kívül meg kell említenünk a Déri Múzeumban fellelhető Déri Frigyes-féle grafikai gyűjteményt is, mely 1921-1923 között Déri megbízásából az egész magyar népterületet bemutató képes album elkészítéséhez született meg. Déri az album szerkesztéséhez a kor legjelentősebb néprajzosait - Bátky Zsigmond, Györffy István, Madarassy László, Viski Károly - kérte fel. A szerkesztés legfőbb szempontja - a
