Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

V. SZATHMÁRI IBOLYA fl. (Déri Múzeum matyó eredetű te?(tíliái és viseleti darabjai Megtisztelő számomra, hogy e jeles évforduló kapcsán itt, a Matyóföld szívében szólhatok a Déri Múzeum néprajzi gyűjteménye matyó anyagáról. Nem könnyű vállalkozás, hiszen a matyó etnikai csoport, s különösen annak népművészete, már hosszú idők óta a néprajztudomány figyelmének középpontjában áll. Jeles néprajzkutatóinknak köszönhetően pedig - közülük is hadd emeljem ki Fügedi Márta idevonatkozó munkásságát nagyon sok mindent leírtak a matyóság életére, életmódjára, művészetére vonatkozóan. Ezek a feldolgozások nem hagyták figyelmen kívül a más gyűjteményekben, így a Déri Múzeum kollekciójában fellelhető anyagokat sem, igaz, munkáikban elsősorban azokra hivatkoztak, melyek hiányoztak a számukra rendelkezésre álló anyagból. Úgy gondolom azonban, hogy már csak a tervezett, létesítendő, központi matyó archívum kapcsán sem érdektelen betekinteni ezekbe a gyűjteményekbe, s együtt, egészében látni, láttatni azokat. E rövid bemutatás a Mezőkövesdről, Szentistvánból és Tardról származó, a Déri Múzeumban fellelhető textíliákra és viseletekre terjed ki. A debreceni Déri Múzeum köztudottan az ország egyik legjelentősebb néprajzi anyagával rendelkezik. Köszönhető mindez a kiváló elődök, Zoltai Lajos, Ecsedi István, Balogh István, Lükő Gábor munkáján túl mindenekelőtt annak a Déri Györgynek, aki testvérbátyja, Déri Frigyes példáját követte, amikor 1936-ban Debrecen városának felajánlotta a Kárpát-medence egész területére kiterjedő néprajzi-népművészeti gyűjteményét. Déri György tüzérezredesként a történelmi Magyarország legkülönbözőbb helyein állomásozva, a 20. század első éveitől folytatta néprajzi jellegű gyűjtéseit. Gyűjteményének legfőbb értékét - mindamellett, hogy a Kárpát medence egészét, a benne fellelhető valamennyi magyar etnikumot és nemzetiséget is felöleli - az adja, „hogy a magyar népművészet olyan ritka értékeit tartalmazza, amelyeket a későbbi gyűjtések aligha pótolhattak. Déri Györgyöt általában nem a kultúra összefüggő tárgyegyüttesei érdekelték, hanem a különleges értékekkel bíró, egyedi darabokat kutatta. Nem »neprajzos«, hanem »mügyüjtö« volt - írja róla Varga Gyula -, aki különleges ízléssel tudta kiválogatni a népművészet legszebb remekeit. Elsősorban a kerámia, a textíliák, a viselet érdekelték. Ezek között szép számmal vannak 17-18. századi darabok, melyek országos múzeumokban is ritka példányok. De nem kisebb értékűek a gyűjteményben található népi bútorok, fa-, ón- és üvegtárgyak sem." A gyűjtemény mennyiségét tekintve nem nagy, kvalitását, szakmai jelentőségét illetően viszont annál fontosabb, szép számmal őriz ma már pótolhatatlan egyedi tárgyakat. A Déri György által összegyűjtött törzsanyagból napjainkban 1922 darab található a múzeum gyűjteményében. Déri György hagyatéki rendelkezésében a gyűjteménye folyamatos bemutatásán túl előírta azt is, hogy a múzeum munkatársainak kötelessége a hiányait pótolni, folyamatosan gyarapítani. Ezt a munkát muzeológus elődeink már a Déri György-féle hazafias néprajzi gyűjtemény első állandó kiállítása, azaz 1941 előtt elkezdték. Lükő Gábor és Balogh István, a múzeum akkori munkatársai kapták meg a feladatot, hogy kiegészítő gyűjtéseket végezzenek a meglévő anyag minél teljesebbé tétele érdekében. Ok elsősorban Máramaros és Csík megye területén folytatták gyűjtéseiket. ' VARGA 1990: 37.