Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

kötényeket ismerünk. A mezőkövesdiek között is van cakkos szélű, de a legtöbb ragyogóval, selyemrojttal van díszítve (XXXIV. színes kép). A „matyórózsák" ezeken a surcokon a legváltozatosabbak. A kötények közül kiemelnék még egy különleges darabot. Gyolcsból készült, és egész felületét változatos mintájú horgolt csipkesorok tagolják, melyekbe rózsaszín és kék selyemszalagot fűztek. Olyan, mint egy női kötény, pedig pásztorember ünnepi öltözetéhez tartozott Szomolyán.

12 Kevésbé ismertek a színes hímzéssel díszített női mellények, pruszlikok. Alapanyaguk klott vagy kékfestő, van köztük bélelt is. A gyapjú- vagy selyemfonallal varrt virágminták a cakkos szélű surcok motívumainak a mellény szabásvonalához igazított változatai. Cserépváralján és Cserépfalun tartoztak a női viselethez (XXXI. színes kép). A tágabb, dél-borsodi táj hímzései után most a Mezőkövesdről származó, itt készített tárgyakat mutatom be. A közel háromszáz darabos mezőkövesdi hímzés- és viseletegyüttesből 200 darab a férfi- és fiúinghímzés (ingváll, gallér, ingvállfolt, lobogós ing ujja) a 19. század végétől az 1930-as évekig. Alaposabb vizsgálatuk pontosíthatja a motívumok, a kompozíció változását, a színezés alakulását, a fonalhasználatot. A viseletek között érdekes színfoltot képviselnek a csecsemő- és kisgyermekholmik: hímzett és bütykös („cipós") horgolású réklik (XXXII. színes kép), babafökötők, korozsma. A kisfiú mellények és a kisleány vizitkék zsúfolt fémzsinór-, csipke- és flitterdíszítésükkel túltesznek a felnőttek ruháin (XXXIII. színes kép). A férfiingek különböző változatai: lobogósujjú, kézelős, álló nyakú, galléros stb. az 1880-as évekből az 1930-as évek közepéig, szintén jól szemléltetik, hogyan változott az ingeken a mintaszerkesztés (pl. az ingmell hímzéseinek tagolása, a vállfolt), a hímzőfonal. Olyan ing is van, melyen a korábbi, egyszerűbb pamuthímzést selyemfonallal és ragyogóval egészítették ki. Érdekesek a férfiviselet kiegészítői: nyakkendők, farmadzagok. A jegykendők széles horgolt csipkéi a „cipós" horgolás utolsó emlékei. Női viseletdarabok: szoknya, litya, vizitke, különböző típusú kendők szintén több évtized divatváltozását követik. A leírókartonok adatai arra is utalnak, hogy milyen korú és milyen vagyoni helyzetű nők viselték őket. A lepedőszél-sorozat legkorábbi darabja 1850 körül készült, piros-kék fejtővel hímzett „cipés", de a színes gyapjúfonallal majd szűcsselyemmel varrt jellegzetes, színpompás matyó hímzések sem hiányoznak (XXIX. színes kép). A gyűjteményben találhatunk még 2 darab bogácsi „csillagos szűrt", mezőkövesdi szűrt, tardi ködmönt, kövesdi kuzsut és hímzett papucsokat. Valóságos csizmadiaremek egy bogácsi női tánccsizma színes nyargalással díszítve. A hímzések és viseletdarabok mellett Mezőkövesden készült fazekasmunkák és festett bútor teszi teljessé a gyűjteményt. A gyűjtemény rövid ismertetése során is látszik, hogy Szegedy-Maszák György és Szegedy-Maszák Györgyné Holló Valéria dél-borsodi gyűjteménye további kutatásokat tesz lehetővé. A különböző településekről származó darabok egymás mellé helyezése, az egyes tárgytípusok részletesebb elemzése további összefüggésekre, kapcsolatokra világíthat rá és teljesebbé teheti a borsodi hímzésekről alkotott képet. 12 A teljes pásztoröltözet, melyhez fakürt és bőrrátétes tarisznya is tartozott, szerepelt az 1942-es kiállításon az Iparművészeti Múzeumban.