Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)
Az 1981-es kiállítás Az 1981-es kiállítás szerves folytatása volt az 1980-asnak. A kollégák egy része még eltöltött néhány hetet Mezőkövesden, folytatva a tárgy- és adatgyűjtést, a fotózást. Mód nyílott a levéltári és adattári munka folytatására is. A rendelkezésre álló kiállítási terület is megnövekedett két teremmel, így a földszinti teremsorban a sarok-teremig terjeszkedhettek a rendezők. Milyen is volt tehát az új kiállítás? A fogadó rész jelentősen változott, jóllehet ugyanúgy a csavarintós kendős menyecske, mint a mezőkövesdi viselet „metaforája" fogadta a látogatókat, ám kiegészült a látvány egy igazi panoptikumi jelenettel. Négy, fehér vászon ingbe és gatyába öltöztetett férfi bábuja „dzsemborizott" a tüzelösólban. E sokjelentésü képnek ki kellett fejeznie azt, hogy a 19. század nagyjából utolsó harmadáig mekkora jelentősége volt az állattartásnak, milyen volt a település szerkezete, és hogy a vászonruhák előállításával a jobbágyparaszti háziipar foglalkozott, és szó sem volt még semmilyen flancról (7. kép). Az első terem annyiban szelídült, hogy nem használta már a „Jobbágyvilág emléke" címet, helyette az ötrészes vitrinsor „A népművészet régi stílusa" címet viselte, s a mindennapi élet használati eszközeit rendezte tematikus egységekbe, a földművelők kovácsok által előállított termékeitől a faragó specialisták sulykolóin, mángorlóin, guzsalyain keresztül a fazekasok cserépedényeiig. A korábbi, a bejárathoz került és megnövekedett alapterületű és jelentőségű tüzelősói helyét „A gazdálkodás eszközei/19, sz. közepe - 1960" téma bemutatása foglalta el. Hivatott volt ez az egység elmondani, hogy a legelők feltörésével kezdetét vehette az extenzív, piacra termelő gabonagazdaság, mely kevesek számára biztosította a felhalmozást, ebből következően a népművészet új stílusa kialakulásához való hozzájárulást. A második terem hosszanti, ablakokkal szemközti falán, L alakú, tíz vitrinből álló vitrinsorban „A matyó hímzés kialakulása" téma futott, a már jól kidolgozott keretek között (9. kép). Vele szemben a helyi normák szerinti általános és átlagos ház keresztmetszeti bemutatóját láthattuk, az új stílus szerint, vagyis jobbára asztalos bútorokkal berendezve. Amit nem egészen egy évvel korábban a kiállítás fő vonalától távol láthattunk, az most az anyag tengelyébe került. A fél kamrából, szabadkéményes konyhából és tisztaszobából álló ház pontosan tükrözte a szakma korabeli szemléletét. A konyha boltíves falán a dísztányérok, a szoba festett, virágos bútorai, az ágyon felhalmozott díszes végű párnák végül is egy szokott, ám erősen idilli, mondhatnám giccses képet festettek (8. kép). Egyetlen mentség lehet erre (így negyedszázad távlatából) a didaktikusság: a népművészet új stílusa kialakulásának magyarázata és illusztrálása. És talán oldja ezt valamelyest a későbbi enteriőr ezzel ellentétes képe. A következő terem a „Lakodalom 1910-es évek" diorámába rendezett, hatalakos jelenetével kezdődik. A jelenet mögött L alakú tornácos ház fotója teremtett eligazodást a társadalmi térben: nem a falu szegényeit látjuk. A jelenethez kisebb vitrinsor kapcsolódott, a szerelmi és jegyajándékok válogatott gyűjteménye. A lakodalom téma a szerelmi és jegyajándékok résszel (megint csak népszerű etnográfiai konstrukció) bővült. A „Summások 1880-1945" fejezet kidolgozása is nagyban követte az első változatot, csupán arra érdemes felhívni a figyelmet, hogy elmaradt a „Cifra nyomorúság" felirat, vagyis ezen a ponton is visszafogottabb lett az interpretáció. Mind területében, mind a jelenetben bemutatott szereplők (bábuk) számában nőtt a „Vallásos élet" diorámája, sőt, négy vitrinből álló sort is kapott a téma. A két, lobogót tartó Mária-lány helyett most négyen vitték Jézus szobrát, hasonló számú segítő és néző bábu előtt (10. kép). A vitrinsorban több olyan tárgy kapott helyet, amely az ipari tömegtermelés olcsó kegytárgyaként éppen Mezőkövesd más településekkel való hasonlóságát fejezte ki, több hímzett darab, így keresztelői pólyatakarók, korozsmaruhácskák, lobogók és falvédők pedig a
