Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

akkor hazaküldik őket. Eletük rettegésben és erőltetésben telik, ők az állandóan félig munkanélküliek, félesztendeig inuk szakadtáig dolgozók, félesztendő után munkátlan tengődök és kevés kereseten élősködők. " (63. oldal). Ezek voltak mintegy az előzményei, példái, forrásai és talán inspirációi az elhatározásnak: vizsgáljuk meg, s gondoljuk végig a népművészetnek nevezett valami és az azt létrehozó, működtető és fenntartó társadalom valóságos kapcsolatát, s mutassuk azt fel a közönség számára, tanulságul is akár. Az első kiállítás „A népművészet születése Mezőkövesd" címmel 1980 novemberében nyílt, ennek hivatalos főrendezője Gráfik Imre, tényleges vezetője Hoffmann Tamás volt, de lényegében az akkori Magyar osztály egésze és az Adattár több dolgozója is részt vett a munkában (így Fejős Zoltán, Forrai Ibolya, Györgyi Erzsébet, István Erzsébet, Molnár Mária, N. Fülöp Katalin, Páldy Krisztina, Ország Varga Mária, Szacsvay Éva és jómagam), a művészeti tervező pedig Horváth András volt. Ez a változat mindössze néhány hónapig állt, a tavaszi fesztivál „Utazás '81" rendezvénye száműzte egy időre. A második (az előzővel azonos című) változatnak már én voltam a koordinátora, s lényegében az előző munkatársi kör hozta létre ezt is (sőt fejlesztette tovább) 1981 áprilisára, művészeti tervezője azonban már Nagyné Sebestyén Krisztina lett. Az első változatot kisebb, a másodikat nagyobb tárgygyűjtés és terepmunka, illetve fotódokumentáció előzte meg.

5 A kiállítás harmadik változatát 1982 márciusában, Leningrádban rendeztük meg, lényegében a második változat helyi adaptációjaként. A mezőkövesdi kiállítások tapasztalatai aztán nagyban meghatározták a „Népművészet, hagyományok, újítások" című, 1985-ös kiállításunkat. Huszonöt illetve húsz év távlatából pontosan nehéz megmondani, hogy létrejöhetett volna-e ez a kiállítás a mezőkövesdi nélkül, s visszamenőleg, a valódi cél Mezőkövesd, avagy a népművészet értelmezése volt-e. Mindenesetre, Mezőkövesd önállóan, legalábbis egy terem terjedelemben, 1996-ban szerepelt újra. Ekkor az „Utazások Magyarországon" kiállításon belül, az 1930-as évek egyik hazai turisztikai célpontjaként volt látható Fügedi Márta interpretációjában, melyet könyve előhangjának is tekinthetünk.

6 Amikor tehát a Néprajzi Múzeum Mezőkövesd-képéről beszélek, valójában e folyamatra gondolok, s ezt próbálom meg rekonstruálni. A kiállítási érdeklődésből következik néhány későbbi vállalkozás, néhány későbbi munka, melyekről azonban csak érintőlegesen, és utóbb teszek említést. Az 1980-as kiállítás A kiállítás címe („A népművészet születése: Mezőkövesd") kellő bátorsággal nevezi meg mondanivalóját, s egy elbeszélhető történetet ígér. Jelzi a történet értelmezésének egyidejű konkrétságát és általánosságát. Mezőkövesdet fogjuk látni, de ez önmagán túl talán általában is példázni fogja a népművészetet. A kezdő kép a bejáratnál mintegy metaforáját adja a kiállítás egészének. Mit is láthatunk? Egy méterszer méteres vitrinben „csavarítós kendős menyecske" fogadja a látogatókat, a valóságos emberméretű babán valóságos emberi ruhadarabok feszülnek, a mintha embert látnánk konvencióját fogadjuk el. Mellette apró babák (bábuk) kétféle méretben, mind mezőkövesdi „viseletben". Az egyik baba, ugyancsak „csavarítós kendős menyecske", éppen a nagy bábu lábánál áll, s csak azért nem lesz liliputi hasonmása, mert nem képes kibújni műanyag csomagolásából, így aztán utánzata marad. De ebbéli minőségében pontosan jelzi, hogy ő csak kereskedelmi áru, még ha egyesekben a mezőkövesdiség érzését is hívhatja elő, vagy legalábbis Ehhez 1. kötetünk tanulmányai között Szacsvay Éva írását. 6 FÜGEDI 1997.