Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

SZUHAY PÉTER Si 0\[éprajzi Múzeum Mező'kövesd-képe az 1980-as éveki népművészeti kiállításai idején „A matyóságot rendkívüli szorgalma, munkabírása, józan, vallásos, erkölcsös élete, hagyományaihoz, való szívós ragaszkodása, művészete mindenképpen méltóvá teszi arra, hogy a magyar nép reprezentánsa legyen. " (Györffy István 1929. 156.) Az első kiállítás előzményei 1980 nyarán a Néprajzi Múzeum munkatársai „A népművészet születése - Mezőkövesd" című kiállítás eltervezéséhez, majdan megvalósításához kezdtek. Vajon milyen ismeretek birtokában kezdhettek a munkához? Milyen „tudások" halmozódtak fel erre az időszakra, és milyen témáknak volt „konjunktúrája" ebben az időtájban? De talán abból kéne elsődlegesen kiindulni, hogy miért éppen Mezőkövesdre esett a Néprajzi Múzeum főigazgatójának, Hoffmann Tamásnak a választása? Hamar kiderül, hogy csak együttesen lehet ezeket a kérdéseket megválaszolni. Talán minden kétséget kizáróan mondhatjuk, hogy az 1919 utáni Magyarország néprajzilag legkutatottabb és legemlegetettebb települése Mezőkövesd volt. De rögtön hozzá kell tenni, nem csak az etnográfia, hanem a szociográfia is hamar felfedezte a maga számára a - részben általa is metaforikussá és szimbolikussá növesztett - „matyó fővárost" és vidékét. A néprajztudomány általi korai felfedezést bizonyítja az 1896-os millenniumi magyar falu kiállításon való részvétele, sőt, már azt megelőzően, az 1885-ös háziipari kiállításon való szereplése. Kandra Kabos megemlékezik Mezőkövesdről az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben kötetében, s a 20. század elejétől folyamatosnak mondható az érdeklődés. Talán Györffy István kiterjedt érdeklődése tematizálta leginkább a Mezőkövesd kapcsán felmerülő kérdéseket, vizsgálandó problémákat.

1 Györffy foglalkozik a gazdálkodás településszerkezetet meghatározó szerepével, a kertes várossal és a külső istállókkal (tüzelősólak), a hímzésekkel és a viselettel, a summások helyzetével, a lakodalom kérdéskörével. A legintenzívebb érdeklődés mégis a hímzések és viseletek iránt mutatkozott. Nem véletlen, hogy Kis Jankó Bori íróasszony ekkorra már országosan ismert Kossuth-díjas népművész, akinek a városban szobra áll. Korábban, 1959-ben a Néprajzi Múzeumban Dajaszászyné Dietz Vilma és Kresz Mária az életútjáról kiállítást rendezett. Ez az egyetlen „önálló Mezőkövesd" kiállítás 1980-at megelőzően, jóllehet gyakorlatilag az 1946 utáni népművészeti kiállítások elképzelhetetlenek voltak mezőkövesdi anyag nélkül. A népművészetről szóló új elméletek egyik biztos érvelési pontja is a mezőkövesdi népművészet, nem véletlenül „Matyó hímzés és a magyar népművészet stíluskorszakai" a címe Fél Edit és Hofer Tamás 1975-ös tanulmányának.

2 Ezen a vonalon elindulva akkor újszerű kutatási szempontokat vetettek már fel egyes kollégák, így a „matyó levelezőla' GYÖRFFY 1929. 2 FÉL-HOFER 1975.