Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

3. kép. Matyó leány (NMR 3862) 4. kép. Matyó leányöltözet (NMR 3932) de egyes öregebbek azt beszélték, hogy régen, amikor még húst szárítottak, a luísdarabokat ennek ágaira aggatták. Nappal csak a főzéssel és a cserény őrizetével megbízott >lakó< és a nagy cserényőrző kutyák voltak ott találhatók, de mikor este a gulyát behajtották, a cserényőrző kutyák kinn, a gulya körül helyezkedtek el. Benn a cserénynél most már a pásztorok terelőkutyáinak volt csak helye. Boromat és szivarjaimat szívesen vették, de ha a számadónak volt saját bora, nekem abból kellett innom, és nekem csak az ő szűzdohányából volt szabad pipálnom. A vacsora többnyire lebbencsleves féle volt, nagynéha a kitűnő fordított kása, húst náluk csak kivételesen ettem. Mikor a vacsora a kondérban fogyni kezdett, a számadó egy kis marék homokot kapott föl és azt beledobta az ételbe azért, hogy elég maradjon a terelőkutyáknak. Azoknak ugyanaz a koszt jár mint a pásztoroknak, mert ugyanazt a munkát végzik, csakhogy vizet nem húznak. (...) Vacsora után hamarosan lepihentünk. (...) Másféle meglepetés is ért, mikor először aludtam cserénynél. El voltam arra készülve, hogy mosdás nélkül fogok felkelni, 5. kép. Matyó asszony viselete (NMR 3931)