Viszóczky Ilona szerk.: Eredmények és feladatok a matyóság néprajzi kutatásában (Miskolc-Mezőkövesd, 2006)

azonban, hogy Juhász - Zichyhez hasonlóan - ennél már pár évvel korábban is járt a matyóknál. Meg kell említeni, hogy Juhász Árpádnak köszönhető Mihály Rezső hasonló témaválasztása is: az ő első mezőkövesdi portréja ugyanis 1909-ben készült, majd a következő években sorra alkotta érzékeny, finoman hajlékony grafikáit, akvarelljeit. Undi Mariska grafikáiban, gyermekjátékaiban szintén megtalálható ez a téma, de hoszszabb mezőkövesdi tartózkodásról csak Juhász Árpád esetében tudunk. Juhász Árpád 1863. június 29-én született a Bács megyei Zomborban. Művészi tanulmányait valószínűleg Budapesten, a Mintarajziskolában kezdte az 1870-es évek végén. 1890-ben rajztanári diplomát kapott, közvetlenül utána a festészeti iskolába járt. Müncheni és olaszországi tanulmányok után Lötz Károly mesteriskolájában tevékenykedett (1894-96). Itt találkozott Kriesch Aladárral, az ugyancsak mesteriskolás növendékkel, népművészethez való kötődésére minden bizonnyal ez is hatással volt. Nem az a fontos azonban, hogy a népművészettel való találkozását időponthoz kössük, hanem az a tény, hogy már korai munkái is falusi jeleneteket örökítettek meg (1900, 1903). Ezek az alkotásai még akkori lakhelyéhez kötődtek, majd a későbbiek Gödöllőhöz, s ezután a távolabbi vidékekhez. Tudjuk, hogy 1905-ben költözött Gödöllőre, s 1914-ben bekövetkezett haláláig (utolsó napjait kivéve) ott élt. A szakirodalom szerint 1910 és 1914 között ideje nagy részében Mezőkövesden tartózkodott, s 1911-ben fél évig ott is lakott, családjával együtt.

9 Közben - betegsége miatt - a tengerpartra is elutazott. A viszonylag hosszas kövesdi tartózkodást látszik megerősíteni az is, hogy nagyobb lélegzetű munkái, a matyó témájú festmények főként ebben az évben készültek. „Az 191 l-es félévi mezőkövesdi tanulmányútján kívül később már csak napokat töltött a matyóföldön."

10 A Művészeti Krónika az 1912. évben a Nemzeti Szalonban - Faragó Gézával közösen rendezett - tárlatáról szólva, a mezőkövesdi munkásságát említi elsőként: „Juhász Árpád Mezőkövesd originális magyar fajtájának bámulója s a mezőkövesdi gyönyörű motívumok szépségének lelkes hirdetője. Képei úgyszólván kizárólag a mezőkövesdi népnek vannak szentelve s érdekes beállításokban tükröztetik vissza azt az eredeti magyar jelleget, amely a mezőkövesdi ruhákon elömlik."

11 1914-ben bekövetkezett halálakor a Magyar Iparművészet megemlékező sorainak írója is életének ezt a korszakát emeli ki: „A magyar nép viseletében, alkotásaiban elrejtett formakincset bányászta és részben a Malonyay Dezső által szerkesztett „A magyar nép művészete" című műben, részben a Néprajzi Múzeumban levő festményeiben adott róluk számot. Különösen a matyó művészet eredeti és tüzes szépsége kapta meg s müvei élénk dokumentumai mindannak az artisztikus gazdagságnak, amely Mezőkövesd vidékén született. Eletének utolsó szakát úgyszólván teljesen a mezőkövesdi népművészet kultusza tölti be, ennek alapján készítette iparművészeti munkáit, festett dobozait és a matyó-babákat, melyek még legutóbb az Iparművészeti társulat gyermekmüvészeti kiállításán arattak nagy sikert. A Magyar Iparművészetnek is régi munkatársa s olvasóink bizonyára élénken emlékeznek finom, magyaros rajzaira, amelyek több ízben ékesítették lapjainkat."

12 Juhász életműve a Malonyay-kötetekhez készült rajzai révén is jelentős lenne, azonban ezt kiegészítik a más célból készült néprajzi megfigyelések, épületfelmérések, s nem utolsósorban iparművészeti munkái, finom vonalú grafikái és festményei. Ez utóbbiak számban jóval kevesebbek, mint illusztrációs munkái és kevésbé, szinte alig ismertek. 9 Életrajz, 4. 10 Életrajz, 28. " Művészeti Krónika 1. évf. (1912) 1. sz. 8. 12 Magyar Iparművészet XVII. évf. (1914)6. sz. 273-274.