Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

6. Táplálkozás

51. kép. Vajköpülés. 52. kép. Leveses ráta kantárba helyezése. Domaháza, Borsod m. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1960. Paládi-Kovács A. felv. 1962. leveshez szintén túrós- és mákosguba társult, esetleg mákoscsík (laska) szerepelt a vacsora étrendjén. A főtt tészták választéka az utóbbi évszázadban a derelyével (barátiul), gombóccá], nudlival (tréfás neve angyalbögyörö) gazdagodott. A gombócot, derelyét lekvárral, túróval töltik meg, tálaláskor meghintik prézlivel, cukorral. A kalácsok, sütemények közül a morványt kell első helyen említeni. Fonott, kelt tésztából sütött kalács, általában díszítés nélkül. Hosszúkás, ellipszis alakú, közepén is telt kalács. Egyes falvakban tésztából készült csíkot, csillagot, szívet tettek rá, „ha lagziba sütték

,

\ Súlya átlagosan 6-7 kg volt. Legnagyobb morványt mindig a menyasszony keresztanyja sütött. Abroszba kötve vagy hátikosárban a hátukon vitték a lakodalmas házhoz. Morvány néven a Karancs és a Sajó folyó, illetve a nyelvhatár és a Mátra-Bükk gerinc által határolt területen ismeretes.* * A lakodalmi kalács neve a Zagyva vonalától nyugatra, Nógrádban, különösen a Cserhát falvaiban örömkalács, a Karancs-vidéktöl a Sajóig terjedően morvány, a Sajó és a Hernád közötti tájakon nyoszolyókalács. Dél-Gömör karsztvidéki és szárazvölgyi falvaiban többnyire morvány a neve. Tájszótári adatokból kivehetően Dél-Szlovákiának a magyarországi Barkósággal szomszédos tájain szintén követhető észak felé a morvány szó elterjedtsége. Szóföldrajzi területét az országhatár kettészeli. Elsősorban a Barkóság és a vele határos nógrádi, észak-hevesi, gömöri palóc kistájak szava.