Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

5. Település, építkezés

44. kép. Boronafalazatú torkos csűrök. Bolyok, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1959. megrakott szekér beállhasson a csűrbe, a fedél alá. Az említett alaprajzi típus a Tárnától a Zempléni-hegységig mindenütt elterjedt, de a Bán-patak és a Jósva völgyében inkább a kisebb, kétosztatú csűrök voltak többségben. Dél-Gömörben és Észak-Borsodban pedig szénatárolásra külön épület szolgál, a rakodó. Ennek nyugati határa éppen a Barkóság hevesi peremvidékével esik egybe. A csűr egyes részeinek elnevezése és használati módja is mutat területi eltéréseket. A Barkóságban a csűrfolyosót szírönek nevezik (szírőalja, szírőfőggye), mintegy azt bizonyítva, hogy egykor a cséplés, a szemnyerés színtere volt. Ezzel szemben a szomszédos észak-hevesi területen a cséplés, nyomtatás a csűrön kívül történt, s ott az épületnek a középső részét csűrvilága, csűralja, szárazalja néven ismerik. A csűrfolyosó két oldalán levő rakodótér elnevezésében azonban a barkók is a Mátra-vidéki palócokkal tartanak, mert azt egyformán csurognak nevezik. A Hangony-Sajó völgyétől északra elterülő gömöri, borsodi vidéken a csűrfiók elnevezés ismeretes. A barkósági csűrök egyik jellegzetes típusa volt a torkos csűr (44. kép), amit hagyományosan gerendafalazattal, a 19. században már gerendavázas ravásj'állal építettek. A 20. században az is megfogyatkozott, mert a kőből, vályogból, téglából épített pillérekre épült csűrök és a gerendavázas, de deszkafalazatú csűrök (45. kép) léptek a helyébe. A torkos csűrnék az a sajátsága, hogy az alaprajza T betűre emlékeztet, mert a szérű udvar felőli bejárata elé épített torokkal a csűrfolyosó lényegesen hosszabb lett. A torokhoz két oldalról pelyvatároló fiók csatlakozott, a tető leeresztett vége alatt meghúzódva. Padlásterét, amit szírőtoroknak neveztek, nedvesen maradt takarmányok szárítására használták. A torokkal megnövekedett