Paládi-Kovács Attila: A Barkóság és népe (Miskolc, 2006)

3. Gazdaság és munka

25. kép. Rostpuhító henger, törő. Domaháza, Borsod m. Paládi-Kovács A. felv. 1960. a Barkóság számos falujában (29. kép). Náluk az ősi eljárást nem a mosóteknő és a szappan, hanem egyenesen a mosógép és a szintetikus mosószer váltotta fel. A férfiak szívesen foglalatoskodtak famunkával, de csupán saját gazdaságuk, háztartásuk szükségletére dolgoztak. Dagasztólábat, a kendermunka eszközeit, sok szekéralkatrészt faragtak maguk. Szerszámnyelet, gereblyét, kétágú hasított villát is sokan csináltak. Villaszoktató, kétnyelü kés (vonókés), vonószék a legtöbb gazdaságban volt, más szerszámokkal együtt. Maguk végezték a házak, gazdasági épületek famunkáit, s a gerendák csapolásához, zsilipeléséhez is szükséges kötőfejszévoX legtöbbjük 30 perc alatt ki tudott vájni egy malacválót. Jármokat, dézsákat, hordókat specialisták gyártottak a falu és a szűkebb környék számára. Csokváról 1851-ben feljegyezték, hogy „a lakosok sok hordókat és faeszközöket készítenek." Fakanalakat, sótartókat, fogasokat a pásztorok faragtak a parasztok számára, s a pásztorfaragások között művészi értékű darabok is találhatók, mint a domaházi tükrös, a sajóvárkonyi juhászkampó (13. kép), a szebbnél szebb ivócsanakok (12. kép). Háromágú toldott favillákat vásáron vettek a cserépfalusiaktól és a gömöri szlovák faragóktól, bordásoktól, kosárfonóktól is vásároltak a 20. század elejéig különféle gazdasági eszközöket. A Rima menti reformátusok, Bellény, Feled, Jánosi, Pálfalva népe az 1880-as években még a szomszéd megyékbe hordta eladni a csörgős gereblyét, szérűgereblyét, favillát, felező seprőt. A famunka